Újságmúzeum – részlet:
Ha Uruguayban vagy Paraguayban felcsendülnek a dallamai, az emberek vigyázva állnak és áhítattal hallgatják.
Egy magyar írta ugyanis mindkét ország nemzeti Himnuszának a zenéjét. Az eredeti kottát ereklyeként tisztelik Uruguay fővárosában Montevideóban, ahol utcát is elneveztek az olasz szabadságharcos Giuseppe Garibaldi egyik legjobb barátjáról, Debály Ferenc Józsefről.
Itthon bántóan kevesen hallani róla, Dél-Amerikában Francisco José Debali néven viszont ott virít a neve az iskolai történelemkönyvekben.
Még 1791-ben látta meg a napvilágot. Egyes források szerint Kolozsvártól egy macskaugrása, Kajántón. Az apja katonazenész volt, nem mellékesen az osztrák zeneszerző zseni, Joseph Haydn-nál tanult.
A kis Ferenc sorsa ezzel el is dőlt, egészen fiatalon az osztrák hadsereg katonazenésze lett. Később megismerkedett az olasz feleségével, Magdalena Bagnascóval, akitől hat gyermeke született.
Debály Ferenc József aztán 1838-ben, 47 évesen gondolt egy merészet és a népes családjával együtt felült egy Brazíliába tartó hajóra. A kalandvágy hajtotta, ekkor még eszébe sem jutott, hogy később Dél-Amerika egyik ünnepelt zeneszerzője lesz. A sors aztán ezt is eligazgatta.
A Brazíliában tomboló sárgaláz miatt ugyanis a hajót nem engedték kikötni az ország partjainál, így kényszerből Uruguay lett a célállomás. Itt telepedett le a népes Debály família. A családfő hamar talált munkát magának a fővárosban Montevideóban, egy helyi zenekar vezetője lett. A folyamatos polgárháború sújtotta Uruguayban (Argentína és Brazília is fenyegette az újonnan született államot) Debály katonazenésznek állt és egyre nagyobb hírnevet szerzett magának.
Olyannyira, hogy felkérték, zenésítse meg az ország nemzeti Himnuszát. Megtette, így született meg a világ máig leghosszabb Himnusza. A magyar zeneszerző az Uruguay-i szabadságharc idején kötött örök barátságot Giuseppe Garibaldival, az olasz hazafival, aki kis túlzással ott harcolt a nagyvilágban ahol éppen szabadságharc robbant ki. Garibaldi egyébként később, Olaszországba visszatérve, ahol az egységes Itáliáért indított harcot, egy másik magyarral is életre szóló barátságot kötött, méghozzá Türr Istvánnal, akit vezérkari főnökének nevezett ki
De visszatérve Debály Ferenc Józsefhez, akit ekkortájt már csak Francisco José Debali néven tiszteltek. Az Uruguay-i Himnusz megírása után újabb felkérést kapott, így 1845-ben megírta Paraguay legfontosabb dalának zenéjét is. Ha a két ország labdarúgó-válogatottja egymás ellen játszik, különösen büszkén feszíthetnénk a lelátón a meccs előtt szokásos Himnuszoknál.
Debály Ferenc József végül – bár ezt tervezte – sosem költözött a családjával Brazíliába, hanem Uruguay megbecsült polgára lett. A kiváló zeneszerző (akit Dél-Amerikában együtt emlegetnek Verdivel és Rossinivel) 1859-ben, 67 éves korában halt meg.
Ott minden kisiskolás fejből tudja, ki volt Francisco José Debali. Itthon sajnos tudomásom szerint egyetlen utcát sem neveztek el róla.
Még egy zsákutcácskát sem…
Nyugodj békében Debály Ferenc József !
A fotográfus 2011-ben az “Erdélyi templomok”(Tóth Kiadó) c. szépséges album felvételei kapcsán járta ismét körbe a 100.000 km2-es hatalmas Erdély templomait. ekkor járt Kolozsvártól É-i irányban is, Kajántó nevezetű kis falucskában. Emlékszik minden részletre,
de akkor még nem tudta, hogy ilyen szuper művészt is adott a zene világnak.
Bagyinszki Zoltán
