A kastély első ura, Wesselényi Ferenc 1584-ben Báthory István híve és nagyérdemű kamarásaként kapta meg Hadadot és Zsibót, huszonhat faluval és a bárói címmel. Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartott épületet 1778-ban kezdték el építeni. A munkálatok több mint harminc évig tartottak.
1805-ben, Kazinczy Ferenc első erdélyi útja alkalmából Franz Neuhausert, a fiatal festőművészt találta Zsibón, aki a kastély ebédlőjének vászonra festett vadászjelenetein dolgozott. A kastély mai formáját idősebb Wesselényi Miklós idejében nyerte el, a kastély melletti lovardát is ő építtette 1771-ben. A lószobrot, amely az istálló falán látható, Johannes Nachtigall faragta. A Wesselényiek büszkesége volt a messze földön híres zsibói ménes, amely apáról fiúra szállt. A kastély végül 1810-re készült el. Az épületen barokk és klasszicista építészeti elemek keverednek, nagy árkádos loggiája és a középkori hagyományoknak megfelelő négy sarokbástyája különösen látványos.
Az államosítás után teljesen megváltoztatták a kastély belsejét. Díszítő elemeit, ablak és ajtófélfáit, a faborítást leverték. Mindent elloptak ami mozdítható volt: bútorokat, kályhákat, festményeket és dísztárgyakat, Neuhauser festményeit pedig lemeszelték. A kastély szobái iskolai tantermek lettek, és a kastélyból általános iskola lett, majd bentlakásos középiskola, pionírok háza, múzeum és a természetkedvelő fiatalok kutató központja. Az angolparkból botanikus kert lett, a lovardából kantin, a kastély udvarán pedig gokartpályát alakítottak ki. Jelenleg a kastélyban már csak a gyermekpalota működik. A kertben látható kőoroszlánokat a 70-es évek végén hozták ide a szurduki Jósika Miklós kastélyból.
Tulajdonviszony: az örökösök visszakapták a kastélyt.
