Molnár Tünde: Erdély legszebb arborétuma
„A piskitelepi városközpont felé haladva már a vasúti átjáróról látni lehet a fehérre meszelt régi kúriát. A 19. században épült. Északi oldalán egy Celtis australis (déli ostorfa) látható. A kerítéstől az épület felé Juniperus sabina (nehézszagú boróka) kúszik. A feljárat kőpárkányánál tekomák, az oszlopos oldalán kékakác fut fel a tetőzetig. Mindkét kapu közelében nagy Forsythia suspensa (bókoló aranyfa) bokrok sorakoznak. Nagyok, hiszen már gyermekkoromban is alatta játszottunk.
A kúria északi oldalától kb. 30 méternyire végződik a piskitelepi plató, onnan hirtelen, 15 méteres lejtőn leereszkedünk a Maros árterére. Az arborétumot egy malomárok osztja ketté alsó- és felső-kertre. Ennek vize Batiz falunál ágazik ki a Sztrigyből. Az alsókertet a Maros-kanyar öleli, jobban mondva ölelte körül. Helyesebb múlt időben írnom, hiszen a 70-es árvíz után a Maros új medrét vágott magának. A malomárok és a nagy tó között található a legnagyobb Magnolia acuminata (liliomfa): 1968-ban egy pusztító szélvihar teljesen összetörte a liliomfa koronáját, de azóta, szerencsére, új koronát növesztett.”
Így kezdi a piskitelepi arborétum leírását a park utolsó tulajdonosa Ócskay István fia, Ócskay László, majd folytatja:
„Menjünk most a kúria észak-keleti sarkától kelet felé. Egy öreg óriás Thuja plicata (óriás életfa) mellett haladunk el. Érdekes megfigyelni, hogy alsó gallyai mind legyökereztek és megvastagodtak. Bambuszok következnek. Az 1900-as esztendőben még 13 bambuszfajta volt a kertben, ma már alig tudtam 5 fajtát összeszámolni. Az új virágház előtt, egy keskeny ösvényen lekanyarodunk. A szerpentin első kanyarulatában egy Xantoxeras áll, de talán, érdekesebbnek tûnnek a közeli Pinus strobusok (simafenyők). Túlfelől, bokrokkal és fákkal körülvéve a Chununghamia chinensis egyetlen szabadban élő példányát láthatjuk Románia területén. A malonárokhoz közel a füves térségben, öreg akácfák; koronáik csonkon ülnek; ezek lehetnek az első Robinia pseudacaciák (fehér akácok), amelyeket annak idején Magyarországon ültettek.
A Géjza-forrás felé haladva, egy Magnolia macrophyát láthatunk (egyedi példány), majd egy kék akáccal befutott fiatal Taxodium distichumot (mocsári ciprust). Törpe bambuszok között haladva elérjük a következő tavat. Platánfák, bambusz csoportok, fenyők, magnóliák mindenütt. Feltűnik egy Diospyros virgiana, majd tőle nem messze egy nagy Pinus excelsa (fenyőfa); az út mellett Bambusa metakae. Meg se próbálom tovább sorolni a rengeteg fafajtát és cserjefélét; száz és száz név következne egymás után. Sok részletet kihagytam a felsőkertből az általam annyira kedvelt Thujopsis dolobratákat és szilvafenyőket, Cephalotaxusokat.”
(forrás: http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=279 )
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Piski, Vajdahunyad, Románia{}house.png{}Erdély – Piski Gyulay kastély és arborétum” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]