1973. január 1-jén hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatal hazánk első nemzeti parkjaként a 82 000 ha nagyságú Hortobágyi Nemzeti Parkot. 1999. november 30-án Marrakeshben, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén felvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára.
A hortobágyi Kilenclyukú híd egy régi fahíd helyén épült klasszicista stílusban 1827 és 1833 között Povolny Ferenc tervei alapján. A híressé vált kilenclyukú kőhídnak, a történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídjának a folyó két partján lévő, ún. ellenfalak közt mért távolsága 92,13 méter, míg teljes hossza 167,3 méter. A pusztai állathajtás könnyebbségére szolgált, hogy Povolny a feljárókat szélesedőre tervezte. A kilenclyukú híd szerkezetében az elmúlt évszázadok nem okoztak károsodást, a felületi romlások miatt szükségessé vált felújítást pedig 1981-1983 között végezték el.
A Hortobágyi Csárda a XVIII. századi magyar vendéglátás legértékesebb építészeti műemléke. Ez a puszta legrégibb épülete, a mellette lévő templom nagyságú állással együtt. Debrecen városa 1699-ben építtette ide a legelső “korcsmaházat” szomjas és fáradt utasoknak. Indokolta ezt az is, hogy Lipót király megerősítette a hortobágyi régi vámszedési jogot, és Diószegi Sámuel, városi szenátor, mint postamester a Debrecen-Pest postaút egyik lóváltó állomásául a mátai hídfőt jelölte ki.
Az 1737-ben és 1777-ben többször átépített épület adja a keleti L-alakú szárny jó részét, amely mellé önállóan épült 1781-ben az új vendégfogadó. A két épületrészt boltozott és alápincézett szobákkal később összekötötték. Ma szépségével, hangulatával, népi romantikájával a csárdafogalom megtestesítője, egyedülálló műemlékegyüttest alkot az út másik oldalán lévő egykori szekérállással (ma Pásztormúzeum) és a Kilenclyukú kőhíddal.
Forrás: wikipédia, iranymagyarorszag.hu, hortobagyikht.hu