Sárközújlak barokkos kastélyát 1760-1764 között építette Vécsey István (1764-1802) császári királyi altábornagy. A négyzet alaprajzú, belső udvaros épület kétszintes volt faszobrok díszítették az utolsó emeletet, amelyek azonban tönkrementek egy 1823-ban keletkezett tűzvész alkalmával, s utóbb a kastélyt úgy fedték be, hogy nem építették újjá az emeletet. A főbejárat fölött a Vécsey család címre látható. A kastély a vidéki rezidenciájuk volt. A sárközújlaki kastélyt 1894-ben parkettázták és krakkói cserépkályhákkal látták el. A XX. század végéig fiúágon öröklődik, majd amikor 1898-ban Vécsey Paulina házasságra lép Sztáray Sándorral és a csehszlovákiai Nagymihályra, azaz Mihalovcénre költözik. A sárközi uradalom jelentős területeket veszített el a földbirtokreformkor 1923-ban. Ez következménnyel is járt, mert hogy a cselédek egy részét el kellett bocsátani, mert a megmaradt birtok képtelen volt az eddigi alkalmazottak eltartására. A birtokcsonkítások lehangolták a bárót, aki 58 éves korában, 1924.-ben meghalt. Vécsey Józsefnek egyik fia sem nősült meg, ami a szatmári Vécseyek magszakadásához vezetett. Vécsey László sárközi uradalmának megmaradt részét keresztfia, Sztáray Mihály örökölte, ugyanakkor az 5 gyerek közül csak Vécsey Eszter marad a kastély lakója.
A kastély Sztáray bírtok lesz. A II. világháború után a kastély a szovjet hadsereg vezérkarának adott otthont. Az idős Vécsey Eszter bárónő a kastély elhagyására kényszerült. Sztáray Mihály gróf azonban nem várta meg a szovjet katonákat.Sofőrje fuvarozta őt feleségével és kisfiával együtt az osztrák-olasz határig. Eszter bárónő nem volt képes elhagyni az otthonának tekintett Sárközt, pedig a kastélyba sosem térhetett már vissza. Szobalánya, Csuka Miklósné született Báncsi Julianna fogadta be egykori úrnőjét.A Vécsey-kastélynak belső bútorzatát széthordták, majd az üresen álló épületét egyszer raktárnak, aztán 1948-tól az Állami Gazdasági Vállalat székelt, 1962-től a Mezőgazdasági Kísérleti Állomás, majd árva gyermekek üdültetésére használták. 1999 óta üresen áll. Papíron még a Román Állam tulajdona, és a hajdani Táborigazgatóság, a jelenlegi Sport és Ifjúsági Igazgatóság használatában áll. Sztáray család pedig pereli az épületet, no és a birtokot. A táborigazgatóságnak előbb pénze nem volt, de a per miatt már érdeke sincs, hogy egy cserepet is kicseréljen. Így a jelenlegi örökös, Sztáray Mihály harcol az ingatlan visszaszerzéséért. És míg az örökös a törvényszék termeit járja, a csatornából kiömlő víz a falakat mossa, a hívatlan vendégek viszik, még ami vihető, jelen pillanatban az épületnek nincsenek ablakai és hamarosan a tető is javításra szorul.