A gyulai földművelők gőzmalmának építése 1912-ből datálható, ekkor tettek közzé részvénybejegyzési felhívást. A malom építése Molnár Albert (1878-1952) építész nevéhez köthető. A gyulai gazdák az államosításig voltak tulajdonosok. 1921-ben gabonafelvásárlásra is írtak ki felhívást, hiszen a malom kapacitása nagymértékben megnőtt. Az egyetlen olyan feldolgozó volt, amely saját sütödével, pékséggel, kenyérgyárral rendelkezett. 1958-ban a malom leégett, 1961-ben indult újra búzaőrléssel. Évekig gyakorlati helyszíne volt a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak, tanüzemeként is működött. A privatizáció után 11 évig angol tulajdonossal gazdálkodott, de magyar menedzsmenttel. Az 1990-es évek második felében részleges rekonstrukción esett át, a koptató üzemrészt felújították, a régi tisztító vonalat modern gépekre cserélték, valamint megnövelték az őrlőüzem teljesítményét is. 1993-ban az Agrimill Rt. telephelyévé vált, amely 1995-ben a malmot kukoricaőrlésre szerelte át, innentől datálható a nagy sikerű és kiváló minőségű kukoricadarák gyártása, amely alapjául szolgál a közkedvelt kukoricapelyheknek, illetve a „pukinak”. A malom névleges kapacitása 100 tonna/24 óra. Az üzem alapanyag-tároló 2800 tonnás. 2004-ben új tulajdonoshoz került, majd több átalakulás után 2020-ban a régi dolgozók szakértelmére alapozva rendületlenül, egyedüli gyulai malomként működik és őröl tovább. A malom –tó melletti üzemben 4 szinten dolgozik a szakmai gárda, érdekes a falak támpilléres biztosítása.
Lejegyezte: Fodor György