Az Árpád-kori eredetű faluról, a mely a gömöri várbirtok része volt, az első írott forrás a 13. században emlékezik meg. A fontos út mellett, a Murány völgyében létesült település életét a középkorban nagyban befolyásolta a határában kitermelt majd feldolgozott vasérc.
A faluban a Czékus család a 18. században szerzett birtokot. Kastélyuk, melyet a helybeliek “Alsó-kastélynak” is neveznek, a 18. század végén épült, későbarokk-klasszicista stílusban. A téglalap alaprajzú, földszintes épületet magas, barokk manzárdtető fedi. Legnívósabb műrészlete a homlokzatból előreugró középrizalit fölé emelkedő timpanon pazar vakolatreliefje, amely ma még restaurálható állapotban van. Ugyancsak szépek az ablakok körüli vakolatdíszek, ill. a bejárati ajtó kőkerete.
Az épület az 1990-es évek eleje óta egy drogfüggő fiatalokkal foglalkozó alapítvány tulajdonában van – ők küzdenek a ház helyrehozatalával.
A kastélyhoz egykor nívós, értéket képviselő gazdasági melléképületek is tartoztak, de ezek mára tönkrementek, eltűntek. A kastélyt egykor szép park övezte, de ebből néhány ősfát kivéve mára semmi sem maradt.