A szoborról: koncepció és alkotás : Molnár Sándor és Borbás Márton
A nagy kőszikla a szovjet hatalmat szimbolizálja, ahogyan lánctalpakon tiporja el a kis kősziklát, mely hazánkat jelképezi.
Útjában áll az a szellemiség és az ország értelmisége és minden szabadságra vágyó polgára, amit egy Sinka verssel szimbolizáltunk.
A kis kősziklában egy zászlótartó rúd helyének kivájt lyuk található, amibe az ünnep alkalmával egy lyukas nemzeti zászló szokott kerülni.
Szintén a kis sziklán kaptak helyet a koszorú tartó vas szegek és az áldozataink nevét tartalmazó tábla. A nevek sziklába vésését tervezzük még a tábla helyett.
Az emlékmű tetején három galamb szimbolizálja a szabadságba vetett hitet, a reményt és az összetartó szeretetet.
(Ahogyan Pál apostol a szeretet himnuszában írta: “Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.“)
Sajnos a lánctalpak nem eredeti orosz tankról származnak, bár nagyon igyekeztünk. Egy régi munkagépét sikerült megszerezni.
A környező macskakő a pesti utcákat szimbolizálja.
A verset szándékosan csak tükörből lehet elolvasni, ezzel jelképezve Pál apostol isteni kinyilatkozását, ami jól jellemzi azt az igazságot, amit évtizedeken át fordítva hallhattunk.
“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.“
Bagyinszki Zoltán
A Sinka idézet: Egyik legismertebb 56-os verse olvasható fordított nézetben a lemezen.
Sinka István: Üdv néked Ifjúság!
Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép,
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így az önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonát fújja?
Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezer évben
vérrel és vassal tanítja zsarnokát.
Buda, 1956. október 26.