Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság által létrehozott TÁJVÍZHÁZ kiállítás a Körös–vidéki tájról, vizeiről, természeti értékeiről, valamint a gyógyfürdőzésről és a népi gyógyászatról mutat be hasznos ismereteket a nagyközönség számára, szórakoztató, élményt adó módon. A bemutatóházban kisebb konferenciák és időszakos kiállítások megtartására is lehetőség van.
A látogatók hagyományos és korszerű kiállítási elemek, multimédiás eszközök segítségével léghajós utazást tehetnek a Körösök vidékén, résztvevői lehetnek egy javasasszony perének, bepillantást nyerhetnek a régi idők közfürdőinek hangulatába, megismerhetik a török-fürdők világát. Iskoláknak – előzetes bejelentkezés után – lehetőséget biztosítunk kihelyezett tanórák megtartására. A bemutatóházban külön vetítőterem üzemel, melyben a Körös-vidékkel, árvizekkel, belvizekkel, vízügyi történeti emlékekkel, gyógynövényekkel kapcsolatos filmek közül választhatnak a látogatók.
https://www.visitgyula.com/latnivalok-adatlap/taj—viz–es-furdotorteneti-bemutatohaz
Dr. Mosonyi Emil
(Budapest, 1910. november 10. – Singen, 2009. április 24.)
Mosonyi Emil a vízépítés számos szakterületének, de elsősorban a vízerő-hasznosításnak nemzetközileg elismert szakértője volt.
Mosonyi Emil a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1929-34 közt folytatott tanulmányait általános mérnöki diplomával zárta.
1939-ben a Magyar Mezőgazdasági Akadémia oklevelét szerezte meg, a Budapesti Műszaki Egyetem 1947-ben elfogadta mérnökdoktori értekezését. A Budapesti Műszaki Egyetem, ahol 1934-36. között tanársegéd volt, 1950-ben nevezte ki magántanárrá.
1936-ban lépett tervező mérnökként az Országos Öntözésügyi Hivatal szolgálatába.
1942-48 között a Vízerőügyi Hivatal vezetője.
1948-64 között több vezető munkakört töltött be az Országos Vízügyi Hivatalban.
Mosonyi Emil a Wisconsini Egyetemen (Milwaukee, USA) vendégprofesszor, a Nemzetközi Vízépítési és Környezetvédelmi Mérnöki Intézetben (Delft, Hollandia), s a NORAD Vízerő-hasznosítás Tanfolyamán (Trondheim, Norvégia) előadó volt. Ezzel párhuzamosan az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) megbízott főszakértőjeként működött. 1978-ban tagja volt Taivanon a szivattyús energiatározók tanácsadó bizottságának, 1979-ben a Duna-Égei tengeri víziút kerettervének szakértője, s a Nemzetközi Természetvédelmi Unió görögországi tanácsadója.