A keresztes hadjáratból visszatérő teuton lovagok 1218-tól kezdték el építeni a korai gótikus stílusú templomot a kerci apátság mintájára. A német lovagrendi alapítás elsődleges bizonyítékául az egyenlő szárú kereszt alaprajz szolgál. Ezen alapokon 1240-től a kerci apátság folytatja az építkezést jellegzetes ciszterci stílusban. A templom fölé emelt nyolcszögletű torony, és az északi-déli oldalakon húzott gótikus kápolnák nevükhöz köthetőek. A kevés fennmaradt írásos emlék közül a Gerébek kutyabőre tanúskodik az apáról-fiúra szálló birtoklásról.
A XV. századi török támadások ellenében 12 méter magas hármas védfalrendszerrel erősítik, a belső várfalba 275 kamrát alakítanak ki, ez ostrom idején lakókabin, békeidőben terménytároló funkciót töltött be. A várfal külső felén lőrések és szuroköntő nyílások, belül 2 méter széles őrjárat fut körbe. Szapolyai további falerősítési szorgalmának tudható be a moldvai fejedelmek ostromának visszaverése (1552).
Közel ötvenszer ostromolták tatár, török, kozák és moldvai seregek, de csak Báthori Gábor erdélyi fejedelemnek sikerült bevennie 1611-ben. A kuruc-labanc csatározások színtere, majd az 1848-as háromszéki honvédek bázisa. Még ebben a században a felvonóhíd helyére oszlopos bejárati szárny került, a barbakánban városháza létesült. Bár többé-kevésbé épségben maradt az évszázadok során, 1964-1970 között teljeskörű renováción esik át.