Szulejmán szultán parancsára Hamza székesfehérvári bég a 16. században palánkvárat épített Érd-Ófaluban, a hódoltság korában Hamzsabégnek nevezték. A palánkvár építésének idejéből arra következtettek, hogy a minaret – a hozzá tartozó, azóta már elpusztult, dzsámival együtt – szintén e század végén épült. Az 1960-as években végzett ásatások azonban bebizonyították, hogy a török imahely az erősség 17. századi bővítésekor épült.
A minaret – amely ekkor csonkatoronyként állt – a régészeti feltárások eredményeire támaszkodva Ferenczy Károly építész tervei alapján épült újjá 1970-ben. Az újjáépítéskor szándékosan olyan anyagot használtak – vasbeton – ami élesen elüt az eredeti építőanyagtól első ránézésre is. Ebből fakadóan a minaret vasbeton sisakja is vasbetonból készült, amely anyagát tekintve viszonylag rideg, azonban az időjárás viszontagságainak kiválóan ellenáll. Az eredeti müezzinerkély és a minaret sisakja villámcsapás következtében pusztult el. A dzsámi visszaépítésére még csak kísérletet sem lehetett tenni, mivel az korábban elpusztult, köveit széthordták, így csupán a helyét tudták kijelölni a minaret felújításakor. A dzsámi egykori bejárata minden bizonnyal Mekka felé nézett, a vele szembeni Mihráb fülkét vasbetonból készítették el, a templom sarkait ma lámpák jelölik.
Az érdi imatorony – melyen kívül Egerben és Pécsett található még hasonló torony hazánkban – zömökségével tűnik ki a többi közül. 23 méter magas, törzse szabályos tizenkétszög alapú. A toronyba vezető lépcső a dzsámi belsejéből indult. Az imatorony müezzinerkélyére a torony belsejében levő 53 fokos csigalépcsőn át lehet feljutni, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az Ófalura, a Dunára és a Belicza-szigetre.