Kategória Archívum: Fotóim

123►

Új sorozatot indítok a www.bagyinszki.eu honlapon.
Szeretném bemutatni, megismertetni a történelmi Magyarország területén, Európa közepén- az 1000 évünk alatt létrejött (létrehozott) Katolikus Érsekségeket – érseki vallási központokat.
A témakörönként néhány felvétel betekintést nyújt a 8 centrum világába, fontosabb értékeibe. Megismerhetjük majd Karácsony közeledtével, advent idején a hazai impozáns érseki palotákat, az érseki templomokat, monumentális székesegyházakat, szobrokat, fontosabb intézményeiket, műemlékeiket. A mecénás érsekek értékteremtő –alkotó munkáját.
Legtöbbjük az Árpád-korban jött létre- talán a legrégebbi megmaradt épületek, részletek, altemplomok Gyulafehérváron, Veszprémben láthatóak.
Elsőként Esztergom kerül a képernyőre, majd sorban jönnek a történelem folyamán érseki központokká fejlődött városok: Kalocsa, Veszprém, Eger, Hajdúdorog és a határon túl rekedt Nagyszombat, Zágráb és Gyulafehérvár érseksége. Valamennyi különleges vallási és egyházi vonzerő és egyben turisztikai, művészeti értékű látnivaló.
Mindenhol jártam már, megcsodáltam e szépségeket- jelentős értékeket / a fényképezőgépem segítségével – jó szívvel ajánlom Önök számára is.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

1234►

Az esztergomi Várhegy királyi palotáját Géza fejedelem kezdte építeni a 10. század utolsó harmadában. Munkáját fia, István király folytatta; őt az itt álló templomban koronázták meg. A 11. század első évtizedében ő tette a várat a mindenkori a király egyik legfontosabb székhelyévé, ezzel Esztergomot a Magyar Királyság egyik központjává, érseki székhellyé. Nevelője, Szent Adalbert tiszteletére emelte Magyarország egyik első székesegyházát, a Szent Adalbert-székesegyházat.
A vár és a Szent Adalbert-székesegyház a 18. században
A ma is látható lakóépületeket III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek. Ezzel alakult ki a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és a gyönyörű várkápolnával. Tőle északra egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert-székesegyház. Első jelentősebb ostromát az 1241-1242-es tatárjárás idején szenvedte el. A tatárok elfoglalták és földúlták a királyi városrészt, de a kővárat a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei megvédték. A 13. század második felében már az egész Várhegyet az esztergomi érsek birtokolta; az érsekek hatalmuk tudatában az uralkodóval is többször szembeszálltak. A 14. század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait. A várat a cseh származású Vencel király csapatai foglalták el, majd Vencel kivonulásakor azt a Kőszegieknek adták át. Károly Róbert 1307-ben ostrommal vette be a várat. Uralkodása alatt Esztergom felvirágzott. Az egyház jelentős építkezésekbe kezdett a Várhegyen. A város virágkorának csúcspontján, a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége alatt épült a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota és a várhegy Duna felőli oldalán az akkoriban európai hírű függőkert. A kert megmaradt teraszai az ezredfordulón is jól láthatóak a gazzal benőtt hegyoldalban.
A 16. században már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére. A várat I. Szulejmán szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palotarészek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint, a korszak legjelentősebb reneszánsz költője.1595-ben Mansfeld Károly parancsnoksága alatt álló keresztény seregek visszafoglalták a várat 10 évre, majd ismét török kézbe került. A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobieski János lengyel király seregével, az ő emléktábláját a Duna menti Vízivárosban láthatjuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban történt az utolsó katonai esemény, amikor rövid ideig a felkelők tartották hatalmukban a várat.
A 18. században fokozatosan lebontották védőműveit, majd 1869-re elkészült a régebbi templom helyén a monumentális méretű Bazilika. Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg. 2000-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel, ami a 2007-ben a vármúzeumban talált Sandro Botticelli-freskót, és a Vitéz János studiolóját védi a beázástól. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sajnálom: A városháza épületének szépség – állapota elszomorító, és ez még szerintem így fogadja a városba érkezőket legalább 1 évig biztosan – ezt nem is értem……
Az érseki központ városa többet érdemelne, egyébként az egyik legszebb, legrégebbi történelmi városháza épületünk. EZ a különlegesség (1773-ból), a barokk árkádos lábasház még anno Vak Bottyán generális kúriája volt. csak ezt követően lett az Esztergomiak prím épülete.
Folyik a városközpont, a szebb napokat látott értékközpont rekonstrukciója ,de még mindig sok régi épület mutat lepukkant állapotot- főleg a főtér környéke…..
.A fotográfus komoly energiával – javítgatta, szépítgette ezt a most már “mutatósabb, szebb” városháza épületet. Igazán komikus látvány az oldalszárny tetőzetét díszítő ezer éves, elavult elektromos csatlakozó, a rozsdás porcelános tartópillér.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Esztergom területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a prehisztorikus idők óta lakott. Kelták, rómaiak, avarok válaszottak lakóhelyüknek a Várhegyet és környékét. A kvádok ellen hadakozó Marcus Aurelius, a filozófus császár az Esztergommal szemben a Dunába torkolló Garam mentén írta elmélkedéseinek egyes részeit.

A tizedik században Géza fejedelem ide, a korábbi római erőd alapjaira helyezte székhelyét. Szent István kis legendája szerint itt született meg fia Vajk, akit itt kereszteltek meg Istvánnak, és később koronáztak az új királyság uralkodójává, ezzel országos központtá téve a várost.
Az István által kialakított egyházszervezetben az esztergomi egyházmegye kiemelkedett a többiek közül. A kezdetektől fogva érsekségi ranggal bírt, és érsekének kiváltsága lett a magyar királyok megkoronázása. István a Várhegyen felépítette az ország egyik legnagyobb székesegyházát, az úgynevezett széptemplomot, melynek védőszentje Szent Adalbert lett.

Idővel a települést gazdag külföldi telepesek lakták be, akik főleg távolsági kereskedelemmel foglalkoztak. Az ő 12. századi pecsétjükből alakult ki ma is használatos címerünk. III. Béla idejében nagyobb átalakításokat végeztek váron. A királyi udvarba francia művészek, kőművesek érkeztek, akiknek ma is látogatható várkápolnát köszönhetjük.
A Tatárjárás során a várat nem tudták bevenni az ostromló seregek, de a város nagyrészt elpusztult, ezért a királyi udvar elköltözött Esztergomból. IV. Béla 1256-ban a várat az érsekre hagyta, és megengedte a polgároknak, hogy egy új várost építsenek a régi helyén. Bár a királyi udvar távozott Esztergomból, második honalapítónk a ferencesek templomába temetkezett.

https://www.esztergom.hu/turizmus/tortenelem/hir/112-esztergom-tortenelme-diohejban