Néhány gondolat, néhány szubjektív emlék, néhány fotó nyugdíjas osztálytársaimat köszöntve.
Stílszerűen 2018. szeptember 1-én találkozunk és nosztalgiázunk Kazincbarcikán a színes városban( végre kolorban ). Sajnos az 50. városi születésnapi évfordulóra készült Kazincbarcika városismertető albumban ezek még nem kerülhettek be…..
A sikeres és kreatív átváltozás fotóit és a névsorunkat tisztelettel ajánlom volt osztálytársaim Barcikán, a Központi suliban végzett egykori 1954-es diákok figyelmébe.
Egy kis reklám a népszerűsítés gondolatával városunknak és Önmagunknak. Feleségem Zsóka gimnáziumi osztályát mindig irigyeltem az 5 évenkénti hangulatos találkozásaik kapcsán. Mi nagyon ritkán jöttünk össze, igazán örülök a mostani együttlét
lehetőségének – Én örömmel készülök remélem minél többen eljönnek majd szombaton 16.00 –kor. G Y E R T E K !
Én már korán az érettségit követően elkerültem a városból , több varga betűt leírva a déli végeken, Gyulán állapodtam meg ahol boldog családi élettel 2 fiúval, ma már + 2 unokával büszkélkedve, sikeres kulturális művészeti aktív élet után már nyugdíjasként emlékezem.
Az iskolát, az életindulást, a várost természetesen sokszor említettem az elmúlt évtizedekben: A focikat, a kokikat és pajeszhúzásokat – a porosz utas nevelést. / amit akkor normálisnak és eredményesnek vélek. Kibírtuk …..kiharcoltuk.
Az épülő alakuló várost, az iskolai ünnepségeket a sok orgonával, a lányokat a tükrös “kíváncsiskodásainkat” feléjük, a napközis programokat, a tökfőzeléket a mézes kenyereket, a matek szenvedést Köves tanár úrral, a törtek nehézségeit-korrepetálásaimat vele. Az alsós városi rajzversenyeket , a téli nagy havakat, a korizásokat a dombokon. Nagy tisztelettel Munkácsy Dezső bát- a birkózó edzésekkel, a homokbányai erdei csavargásainkkal, a Tavasz u 9. sz bérházat, a karbidos robbantásokat, a lépcsőházi programokkal az első cigi rágóval.
Az Ibolyás – völgy vonzó kirándulásait, szalonnasütéseit fakaruszos buszok majd a legendás farmotorosok segítségével. Ja még a kisvonatra is emlékszem.
A férfias csatákat a libalegelői fiúkkal, a Sajón és a bányatavakban történő kutyaúszásos első vizes próbálkozásainkat, a kukoricalopások sütések élményeit, az utcákat ahol mi felnőttünk. A kezdetleges első zenés bulikkal- Fügével, Ágival, Kőcit, Dancs Pistát és Kiss Gyuszit sem hagynám ki.
Emlékeim szerint nem volt legendás a 8 b., rend volt működött az egyenlősdi, de voltak kiváló tanulók közöttünk akiket akkor is már tiszteltünk, viszont jó tanárinkat mint Bedécs tanár úr, Agárdy tanár úr vagy Mezei tanár úr és kedves Helycsi osztályfőnökünk megmaradtak a lelkemben.
Immár eltelt fél évszázad. Köszönet szüleinknek, pedagógusainknak, a korai városnak örülve , hogy közben megváltozott a világ, a mi világunk, életterünk is. Hogy színesebb lett a lassan változó település Kazincbarcika is. Érdemes volna aktívan folytatni a kolor programot és tovább színezni a szobrok városát, a város életét minden területen.
És baráti tisztelettel külön köszönet a szervezőknek, SZIASZTOK: Bagyinszki Zoli (www.bagyinszki.eu) az osztálynévsor elejéről, az irigyelt nyugodt mobil és kütyümentes gyerekkori egészséges életünkkel, ma már fényképezőgéppel.
Bagyinszki Zoltán
