Kategória Archívum: Erdély – Partium

Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857. február 2. – Técső, 1918. május 8.) magyar festő.

A naturalizmus, a realizmus, majd útban a plein air felé egyik legkiválóbb magyar képviselője a 19.-20. század fordulóján. Iskolateremtő festőmester Münchenben, Nagybányán és Técsőn. A nagybányai művésztelep alapító tagja.

Budapesten mintarajziskolában, majd Münchenben Gabl és O. Seitz mellett tanult, s 1885-ben tűnt fel Tengerihántás c. képével. Iskolateremtő festő lett, a müncheni akadémikus stílussal szemben 1886-ban megalapította müncheni magániskoláját, amely hamarosan híres lett, köréje csoportosultak az újat akaró fiatal festők. 1894-ben egy fél éven keresztül Csontváry Kosztka Tivadar is nála tanulta a festőművészetet. Rudnay Gyula is tanítványa volt mind Münchenben, mind Nagybányán. 1896-ban Hollósy Ferenczy Károllyal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Iványi-Grünwald Bélával megalapította a nagybányai művésztelepet, s a továbbiakban a nyarakat ott töltötte müncheni iskolájával.

Tanítói működése felemésztette ereje javát, a müncheni, a nagybányai iskolában is ő volt a mester. Nagybányát 1902-ben hagyta ott, az ottani érzékeny művészlelkekkel nézeteltérése támadt, ő maga is érzékeny, nehéz természetű művész volt. 1903-tól nyaranként nem Nagybányára, hanem Fonyódra, Vajdahunyadra, majd rövid megszakításokkal Técsőre vitte müncheni iskolájának növendékeit. Relatíve kevés saját alkotása van, életképeket festett parasztokról, cigányokról, katonákról, ihlette a megművelt föld, a hazai táj és hazánk nagy történelmi eseményei. Hollósy nagybányai tevékenysége és a nagybányai művésztelep zárt fellépése nagyban hozzájárult a müncheni naturalista és a párizsi plein air stíluson belül és ahhoz képest egy bensőségesebb, lírai, tájhoz kötött realisztikus művészeti stílus kialakításához és annak elfogadtatásához a budapesti közönség körében.

1902 után főleg Münchenben és Técsőn tanított és festett, végül már csak Técsőn, itt érte a halál 1918-ban. Szülővárosában, a máramarosszigeti katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás: wikipédia

12►

A művésztelep alapításának gondolata Hollósy Simon müncheni szabadiskolájában, ill. a személye körül kialakult baráti körben született. Hollósy, aki a kor követelményeinek megfelelően nyári plein air gyakorlatra akarta vinni iskoláját, örömmel fogadta Turmann Olivér polgármester meghívását, és két nagybányai tanítványa, Thorma János és Réti István közvetítésével iskolájával és a hozzájuk csatlakozó iskolán kívüli festőkkel 1896 májusában a városba érkezett. Hollósy mellett a kolónia alapítói közé tartozott Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Iványi Grünwald Béla, Csók István, Glatz Oszkár, Nyilasy Sándor és mások.

A nagybányai festőiskola a modern magyar festészetet elindító mozgalom, mely az 1896-ban a nagybányai művésztelepen bontakozott ki, majd csak a második világháború vetett véget működésének. A művésztelep 1902-től szabad iskolává alakult, ahol az új magyar festőgeneráció majd minden jelentős alakja megfordult. Az iskola fő érdeme, hogy a naturalizmus és a plein air festészet eredményeit meghonosította. A korai időszakban a nagybányai stílus egyik legmeghatározóbb egyénisége Ferenczy Károly volt.

A nagybányai iskola a 20. század első felében mindvégig nagy hatással volt a hazai festőművészekre, hatása érvényesült a MIÉNK, a Nyolcak, a Szinyei Merse Pál Társaság, a KUT, az alföldi festők, de még a szentendrei iskola, a miskolci művésztelep festőinél is, át meg áthatotta a magyar festőművészetet, ez volt az első festőiskola, melynek munkásságát a magyar közönség keblére ölelte s tisztelte.

Forrás: wikipédia

12►

Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt.

Egyes történelemkutatások szerint a város első említése 1142-ből, II. Géza korából való (Frauenbach, Asszonypataka néven), amikor a király szászokat telepített a környékre. Mások szerint a tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején jött létre. A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. Tőle származik egy 1329-es oklevél is, melyben Rivulus Dominarumnak (Asszonypataka) hívja, a szomszédos Felsőbányát pedig Mons Mediusként (Középhegy) említi. A Rivulus Dominarum elnevezés arra a középkori apácazárdára vonatkozott, amely a mai Klastrom-réten állt. Nagy Lajos király 1347-ben, majd 1376-ban állított ki kiváltságlevelet a városnak; a másodikban többek között a bányászatot is szabályozta.

Nagybánya akkori polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület 50 méter hosszú, tornya pedig 40 méter magas volt. Hatalmas tornya, a Szent István-torony a mai napig magaslik Nagybánya felett.

A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék. Ebben az időben a brassói származású Theodoricus volt az iskolamester. Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést. Pénzverde már 1411-ben működött.

A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarovits István szerb uralkodónak adományozta. Később Hunyadi János kezére került s keze alatt a bányászat ismét fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig is megtekinthető. (tovább…)

12►

Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása.

Mikes Pál és Torma Éva fia. Apja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt. A jezsuiták kolozsvári konviktusában tanult. 1707-ben már II. Rákóczi Ferenc „belső inasa” (apródja) lett, aki két év múlva „bejáróvá” léptette elő.

1711-ben, a szabadságharc bukása után Rákóczi elhagyta az országot, és Mikes puszta szeretetből és hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-ától 1717. szeptember 15-éig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki, hogy megismerkedjék a francia kultúrával és irodalommal. Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-étől szeptember 21-éig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg. (tovább…)

12►

Temesváron már a második-harmadik században is éltek zsidók. A zsidó temető régi negyedében található Azriél Assaél sírja, akit 1636-ban temettek oda. Az első hivatalos okirat, amelyben a temesvári izraelita hitközség szerepel, az az átadási okirat, amellyel 1716-ban a törökök átadták a várat Szavolyai Jenőnek. Rabbi Meir Amigo és négy isztambuli társa 1736-ban kapott temesvári letelepedési engedélyt.

A gyárvárosi zsinagóga mór stílusban épült, égy régebbi mozaikus vallású zsinagóga helyébe.

Josef Kremmer vállalkozó építette, Baumhorn Lipót tervei alapján. 1889-re készült el a monumentális, gazdagon díszített zsinagóga. A tetőn öt kupola látszik, amelyek közül a középsőnek 8 rozettája van. A zsinagóga belsejében egy nagyon szép Wegestein, híres temesvári orgonakészítő mester által készített, orgona van. Jelenleg sajnos az épület igen leromlott állapotban van.

Forrás: welcometoromania.ro

123►

Beszterce nem a leglátogatottabb , legismertebb város Erdélyországban, méltatlan a mellőzése!

Pedig az egyik legszebb magyar középkori jellegű város, értékes műemlékekkel a gótika és a reneszánsz korából. A középkori németség északi központja. Szép polgárházak és templomok maradtak fenn abból az időből. Remek csodás építmény a hatalmas középkori gótikus-reneszánsz részletekkel kiegészült templomépület. A közelmúltban végre renoválták a szász evangélikus templomot. 76 m magas tornyával vezet Erdélyben.

A vármegyei levéltárban fedezték fel 1891-ben az 1410-ből származó, 1320 magyar szót tartalmazó Besztercei szójegyzéket.

A fő jellegzetessége a főtér környéki ún. lábas-házak, a boltívek sora – egyedi – látványos megoldás Erdélyben, kevés hasonlót láthatunk az egész történelmi Magyarországon. (mintha a cseh kisvárosokban sétálgatnánk.) Érdekes hangulatot jelent amikor végigsétálunk a fedett nyitott “folyosókon”.

Többet is megtudhatunk róla a közelmúltban megjelent Kincses Erdélyi városok című könyv lapjairól (Tóth Kiadó, fotó: Bagyinszki Zoltán, szöveg: Szász András.)

Beszterce város Erdélyben. Egykor Beszterce-Naszód vármegye, ma Beszterce-Naszód megye székhelye.

Nevét arról a folyóról kapta, amely mellett fekszik. Az pedig a szláv bistrica (= kristálytiszta patak) víznévből származik.

Már az őskorban lakott hely, majd dák és római település. 1141 és 1162 között szász bányászok települtek ide és Nősen néven alapítottak várost. Először 1241-ben említik, de rögtön ezután a tatárok elpusztították, majd 1284-ben ismét felégették a várost.

Károly Róbert alatt fejlődött leginkább. 1330-tól szabad királyi város. 1452-ben 25 helységgel együtt leválasztották Doboka vármegyéről, és önálló grófság lett. 1453-ban a város feletti hegyen Hunyadi János várat épített. 1458-ban Szilágyi Mihály az ellene fellázadt várost felégette. 1464-ben Mátyás megszüntette a Besztercei grófságot. Ekkor a humanista műveltség egyik központja volt, itt nyomtatták ki Bonfini több munkáját is. 1465-ben a várat a város lebontotta, és a várost erősítette meg falakkal és 10 bástyával. 1530-ban Péter moldvai vajda eredménytelenül ostromolta.

1596-ban a városnak már gimnáziuma volt. 1602-ben Basta seregei vették be, 1603-ban Székely Mózes ostromolta. 1661-ben elfoglalta a török de a század végén felszabadult. 1705-ben Rákóczi vezére Pekry Lőrinc dúlta fel. 1717-ben a tatárok rabolták ki.

1848. december 31-én Bem serege kiszorította a városból a császári sereget. 1849. február 21-én itt verte szét Urban ezredes seregét. Június 25-én az oroszok rohammal bevették, de 26-án Bem visszafoglalta. Falait 1856-ban kezdték bontani, ma már csak a Bognár-torony és falmaradványok állnak.

Forrás: wikipédia

12►

Pádis-fennsík: A hegység közepén terül el. Földrajzi feltárását többek között Czárán Gyula végezte. A magyar tájnevek, illetve a mostani jelzett turistaútvonalak nagy része az ő nevéhez fűződik.

Az 1300 méter magasan elterülő fennsík jellegzetes karsztvidék, ahol megtaláljuk annak összes jellemző jelenségét: karsztforrásokat, víznyelőket, töbröket (dolinákat), barlangokat.

Forrás: wikipédia

Magyarirtás Köröstárkányban 1919 tavaszán
1919 nagypéntekén Köröstárkányban és Kisnyégerfalván a Székely Hadosztály visszavonulása után előretörő román félkatonai alakulatok a középkort idéző barbár és véres magyarirtást hajtottak végre. Az eset mindmáig kimaradt mind a magyar, mind a román történelemkönyvekből.
1919. április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt a térségben. E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a magyar szabadságért. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak visszavonulni.
Másnap a románok békés szándékot színlelve közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Szakota, volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen magyar lakosságot.” A református templom előtti téren 91 áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. Itt szomorúfűz jelzi a gyilkosság színhelyét.
A köröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut.
A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is a vérengzésnek.

Népszámlálás adatai:
Köröstárkány: 2002-ben 1188 fő, 97,9% magyar, 2,1% román
Nagyszalonta: 2011-ben 17042 fő 58,1% magyar, 38,8% román

Forrás: Erdélyi Napló

123►

Az uniós tagországok kulturális tárcavezetőinek részvételével 2004. május 27-én lezajlott Miniszterek Tanácsa ülésen elfogadták a 2004/654/EC sz. határozatot, amely szerint a 2007-ben az “Európa Kulturális Fővárosa” címet Luxembourg városa mellett a Románia területén található Nagyszeben kapja. A több nemzetiséget, kultúrát és vallási felekezetet integráló település elsősorban sokarcúságára és az itt megvalósuló kulturális együttműködésekre helyezte a hangsúlyt pályázatában, melynek “Cultures living hand in hand” (Kultúrák kéz a kézben) lett a címe.

Nagyszeben és Luxemburg együttműködését jól példázza, hogy a Főhercegség 2003 során konzulátust nyitott a városban, amelynek ünnepélyes felavatásakor Henri főherceg és Maria Teresa főhercegné is jelen voltak. A látogatás jó alkalmat biztosított az itt élő németajkú kisebbség és Luxemburg közös nyelvi és történelmi gyökereinek hangsúlyozására, így Klaus Werner Johannis polgármester pályázattal kapcsolatos felvetését a luxemburgi fél rendkívül kedvezően fogadta.

A román-luxemburgi közös pályázat jogi alapjait az Európai Parlament és a Tanács ezen közösségi kezdeményezésre vonatkozó 1418/1999/EC sz. határozata adta meg, amely lehetővé teszi az EU tagsággal nem rendelkező európai országok részvételét is. Ennek megfelelően Razvan Theodorescu, román vallási és kulturális miniszter 2004. január 8-án keltezett levelében jelezte a Miniszterek Tanácsának, hogy Románia Nagyszeben városát kívánja jelölni, s ezt követően 2004. március 18-án a Bizottságnak hivatalos formában is megküldték a pályázatot. Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Régiók Bizottságának képviselőiből összeállított kiválasztó fórum (az ún. Selection Panel) 2004. április 5-én kiadott hivatalos beszámolójában értékelte a pályázatok tartalmát, s a Parlament véleményével kiegészített dokumentáció a Bizottság ajánlásával került a végül pozitív döntést hozó Miniszterek Tanácsa elé.

A rendkívüli lehetőségeket magában rejtő kulturális fővárosi szerepre Nagyszeben ambiciózus fejlesztési tervekkel és rengeteg eseménnyel készül, amelyekről bővebb információk a http://www.sibiu2007.ro honlapon találhatóak.

Forrás: www.kulturpont.hu