A város területén a honfoglalás előtt bolgárok laktak, amely már ekkor népes település lehetett. Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat, amit 1211-ben II. Endre a Német Lovagrendnek adományozott.
Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárata idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni hozzájárulással Petru Rareș betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót, elfoglalta a Fellegvárat, amit le is rombolt. 1534-ben Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost.
A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1580 körül jelent meg Nireus (Nyirő) János nyomdász műhelyéből, az első Brassóban nyomtatott magyar nyelvű könyv, a Fons Vitae, Az életnek kvtfeie (kútfeje), évmegjelölés nélkül. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Șerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el. 1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-ben állították helyre.
1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, amelyet Johann Friedrich Ambrosius von Veterani tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtatott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A régi brassói városháza a Főtér közepén áll. Ma a Brassó Megyei Történeti Múzeum fő kiállítóhelye. Mindazok ellenére, hogy az illetékesek már 1420-ban megállapodtak arról, hogy a szűcsök boltívei fölé egy szobát építsenek, ahol a város ügyes-bajos dolgait lehet majd intézni az 1421-es török invázió késleltette a munkálatokat. Egy 1503-as dokumentumban szerepel az épület Praetorium néven. 49 m magas tornyát 1528-ban fejezik be, ám a következő évszázadban tüzek martaléka lesz.1608-ban egy villámcsapás okoz tüzet, majd az 1689-es tűzvész olyan maradandó károkat okoz, hogy át kellett építeni. Akkor jelenik meg a földszínt loggiája, amely fölött ma is látható Brassó gyökeres koronája. 1742-ben a rézművesek kapcsolják boltíveiket az épülethez. A torony mai kinézetét 1910-ben kapta. 1876-ig itt működött a polgármesteri hivatal, majd levéltárnak használták, és a XX. század elején csak a Kronstadter Zeitung kampányának köszönhetően úszta meg a lebontást. 1950 óta itt működik a város történelmi múzeuma, ahol régészeti, régipénz, közép- és modernkori és gyógyszerészeti részlegek várják a látogatókat.
Külsejét a 18. században több periódusban barokkizálták. Egykor minden oldalról árkádok vették körül és a földszintjén üzletek helyezkedtek el.A mai toronysisak alsó részét 1776-ban készítették.
