A város arculatát két monumentális épületegyüttes szabja meg, az egyik a Trieszt felett magasodó San Giusto Katedrális a San Giusto Erőddel, melyet a 15. században kezdtek építeni s közel 160 évig épült, a másik a belvárostól csupán három kilométerre fekvő, szépséges, XIX. századi, romantikus Miramare-kastély (Castello di Miramare). Utóbbi Habsburg Miksa osztrák főherceg és felesége, Sarolta hercegnő részére épült, de Erzsébet királynénak, Sissinek is kedvenc nyári tartózkodási helye volt. A San Giusto erőd kupoláiból fenséges látvány tárul a városra, környező hegyeit és a tengert is beláthatjuk odafentről. A katedrálishoz tartozó templomon túl, érdemes a Lapidáriumot is felkeresni, ahol a városban felfedezett római és középkori relikviákat is megcsodálhatjuk. A vadregényes Miramare kastély nemcsak kívülről nyújt felejthetetlen látványt, korhűen berendezett, belső szobáit, a tróntermet és a kastélyparkot is érdemes bejárni. Míg az egykori istállóépületek ma időszakos kiállításoknak adnak otthont, a régi üvegház épülete patinás bájt sugároz magából.
Trieszt múzeumainak sorából kiemelkedik a Museo Revoltella. Az intézményt 1869-ben Baron Pasquale Revoltella ajándékozta a városnak, aki nagy patrónusa volt a művészeteknek, s imádta avantgarde munkákkal körbevenni magát. A Múzeum 19. századi, olasz gyűjteményén túl, érdemes a modern és kortárs műveiből nyílt tárlatot is végignézni. A trieszti művészettörténeti múzeum a környéken feltárt prehisztorikus és előember maradványok bemutatására szakosodott, de kínálatában találunk római korabeli és középkori szobrokat, egyiptomi, görög és római régiségeket, sőt egy jelentős érmegyűjteményt is. Végül a Vasútmúzeum érdemel említést még, ahol az egykor Triesztben közlekedő, ló vontatta gőzös prototípusát is szemrevételezhetjük.
A város római eredetére utal a San Giusto hegy lábainál fekvő, tengerre néző Római Színház. Színpada feltehetőleg fából épült, a színházat díszítő szobrokat ma a Városi Múzeum őrzi.
A Győzelem Világítótornya, a trieszti építész, Arduino Berlam, és a szobrász, Giovanni Mayer, kifejező alkotása. Két fontos funkciója van. Egyrészt a tájékozódást segítve megvilágítja a trieszti öblöt, másrészt az első világháborúban elesettek számára állít hősi emlékművet. A látnivalók közül a világítótorony arról is nevezetes, hogy Giovanni Mayer győzelem szobra alatt rögzítették az Audace torpedóhajó horgonyát, az első olasz hajóét, mely Trieszt partjait 1918. november 3-án elérte.
Ugyancsak a római építészet kiemelkedő darabja az „Arco di Riccardo” egy augusztiánus kapu, melyet a római korabeli falakkal egy időben, Kr. után 33-ban építettek, az óváros szűk utcácskáján, a Piazzetta Barbacanon magasodik.
Trieszt nem különösebben nagy, így, ha nincs sok csomagunk, nem érdemes buszra szállni, inkább gyalog fedezzük fel a várost. A buszok egyébként szigorú menetrend szerint járnak, igaz a menetsűrűség elég ritkás, egyes járatok akár 30 percenként is közlekedhetnek. A buszjegyek ára 1 euró, és a trafikokban válthatjuk meg őket.
A helyi büfék kínálata sokszínűséget tükröz, az osztrák és a szláv tradíciók nyomát őrzi. Érdemes megkóstolni a caldaiat, a helyi főtt disznóhúst, a gnocchit, valamint a rizottókat. A helyi pékségekben a leghíresebb osztrák sütikből is falatozhatunk. A Sacher torta mellett a helyi rétes variációk népszerűek, és a chiffeletti olajban sütött, fánkszerű tésztájával.
Trieszt kávéházai az 1700-as évek óta jelentősek. Az 1914-ben nyitott Caffé San Marco ma is a legnépszerűbb a fiatalok és a turisták körében. A bécsi bájt sugalló Caffé Pasticceria Pironában James Joycera emlékezve, aki egykor lelkes látogatója volt az egységnek, ugyancsak finom süteményeket kóstolhatunk.
http://szallashelyek-utazas.info/trieszt-latnivalok/
