Trieszt 1918-ig a Habsburg Birodalom része volt, annak legfontosabb hajózási és hadikikötőjeként. Itt határozták meg az Adria feletti magasságot, mint a korábbi magyar magasságmérés alapját is. A város a saint-germaini békeszerződéssel került aztán 1918-tól Olaszországhoz, így bármerre megyünk, a Monarchia visszaköszön.
Nézzük meg a kikötőt, ahol – ha szerencsénk van – éppen parkol egy méreteivel is tiszteletet parancsoló tengerjáró.
Mindenképpen érdemes végigsétálni az Audace mólón, melyről – miközben körülvesz a tenger illata – igazán szép látványt nyújt a város. Sötétedés után pedig az elegánsan kivilágított Piazza dell’Unità d’Italia fényei innen csak igazán szemet gyönyörködtetőek.
A stand sziklás és hosszú, a sötétkék, sós víz hamar mélyül, van ahol eleve 1,60 méternél kezdődik. A parti sétány járdáján, amely nyáron a strand része, szinte talpalatnyi hely sincs: az itt pihenők nagy része nem turista, hanem helybéli. Jönnek a helyi járatos buszokkal egy késő délutáni fürdőzésre. Vállukon egy-egy kisebb méretű táska vagy csak törülköző. Az ember minden generációval találkozhat, de feltűnően sok az idős ember. Jól megférnek egymás mellett itt a parton: Fürödnek, napoznak, olvasgatnak, labdáznak, kártyáznak, isznak egy sört a bárban, esznek egy könnyű snacket, békésen beszélgetnek… mint egy nagy-nagy olasz család.
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/5529/trieszt_light-egy_nap_az_eszak-olasz_kikotovarosban/ – részletek (2012.08.10. – 00:15 | Nora)