A települést délen dombok (Szalacs-Székelyhídi dombvidék), északon pedig az Ér egykori mocsaras, lápos világa fogta közre. A vörös agyaggal fedett dombok kiválóan alkalmasak voltak szőlőtermesztésre is. S hogy a szalacsi emberek mennyire osztották — osztják ma is — az ókori bölcsességet, miszerint borban az igazság, mi sem bizonyítja jobban, mint a domboldalba vájt, nagy gonddal épített és karbantartott pincesorok, melyek napjainkban megközelítőleg 970 pincéből állnak.
http://www.salacea.ro/foldrajz.php