A Sóstói Múzeumfalu tervezése 1964-ben kezdődött, az építő munkálatok elindulására azonban csak 1970-ben került sor. Eleinte különböző vállalatok végezték az épületek áttelepítését, majd 1975-től egy önálló építőbrigád munkába állásával indult meg a szakszerű és megfelelő tempójú építkezés. A múzeumfalu első része 1979-ben öt berendezett parasztportával nyílt meg a látogatók előtt. Azóta a 7 és fél hektáros terület beépült, és már több mint 80 építmény képviseli Északkelet-Magyarország sokszínű népi építészetét. Az épületek túlnyomó többsége eredeti, ami azt jelenti, hogy egykori helyszínükről pontos felmérések alapján történt meg az áttelepítésük.
A múzeumfalu központjában kapott helyet a felső-Tisza-vidéki falvak legjellegzetesebb épületegyüttese, a fából készült harangtorony és a paticsfalas református templom.
Mindkét építmény rekonstrukcióban készült. A torony eredetije a Bereg megyei Tivadar községben állt 1937-ig. Történetét az írásos források alapján nyomon tudjuk követni, hiszen az egyházi feljegyzések minden olyan eseményt megemlítettek, amelyek valamilyen anyagi következménnyel jártak.
A tornyot a tivadari eklézsia megbízásából Papp Mózes ácsmester építette 1757-ben. Miután a Tisza elmosta a paróchiális telket, a tornyot 1824-ben a ma is álló téglatemplom mellé vontatták. Sorsa 1937-ben pecsételődött meg, amikorra állaga annyira leromlott, hogy le kellett bontani. Anyaga egy részét az akkor épült téglatorony tetőszerkezetéhez használták fel.
Múzeumunkban a fennmaradt fotók és felmérési vázlatok alapján – Sisa Béla tervei szerint – a romániai Szatmár megyébe való ácsok faragták ki és állították fel a mintegy 15 méter magas, tölgyfa szerkezetből készült, fenyőfa zsindellyel fedett, galériás megoldású karcsú tornyot. Kisharangja eredetileg a nyíregyházi református egyház tulajdona volt.
A torony mellett álló, zsindellyel fedett, favázas, vesszőfalas templom szintén rekonstrukcióban készült. Eredetije a ma Kárpátaljához tartozó, egykori Bereg megyei településen, Kisdobronyban állt. 1784-ben épült Hankuss János tervei alapján. 1820 körül bontották le, helyén ma kőtemplom magasodik. Elbontásának körülményeit érdekesen írja le a helyi lelkész: amikor hozzáfogtak az új templom építéséhez, a régit addig nem bontották le, amíg az újat be nem fedték. A nagyobb épület falaival körbeépítették a régit, s jó darabig ott tartották az istentiszteleteket.
Múzeumunkban az Országos Levéltárban fennmaradt eredeti tervrajz alapján készült másolata látható. A kivitelezést a tornyot építő romániai cég végezte. A zsindelytetős, deszkapadlós, favázas épület tölgyfa talpgerendái hatalmas terméskövekre támaszkodnak, melyekből minden keresztezési pontban elhelyeztek egyet-egyet. Berendezése nagyrészt a nyírkátai református templomból származik, egy része pedig a nagygéci ref. templomból való. A templom működő épület, istentiszteletek, esküvők, keresztelők helyszíne.
http://www.muzeumfalu.hu/a-falukozpont-kozossegi-epuletei (részletet)