A múzeum kiállítása a festő műveit részekre tagolja, melyek segítségével az időrendi és stílusbéli különbségeket jól érzékelhetjük. A múzeumi sétánk során az első állomásunk Csontváry tanulmányi rajzait mutatja be, valamint a portré festményeit is megtekinthetjük.
Következő ponton már a zseniális festő érett művei láthatóak, melyeken már jól látszik az művész egyedisége. Ezeknek a monumentális képeknek a hangulata szinte markolják a szemlélődő lelkét. A hatalmas méretű Baalbek, amely a legnagyobb napút festmény a világon, az élénk színeivel egy olyan világba repít, ahol jó érzés elidőzni.Míg ezzel szemben a sötétebb színvilágú Nagy Tarpatak a Tátrában című hatalmas tájképének színei komorságot hoznak ki belőlünk, összehúzott szemöldökkel nézegetjük a festmény, a tájat, amiért egyébként Csontváry rajongott. Ott tartózkodása után egy évvel emlékezetből festette meg. Erre nehéz szavakat találni, hihetetlen és elképesztő remekmű. Annak ellenére, hogy eldöntötte, hogy a világ legnagyobb festője lesz, „nagyobb Raffaelnél” a várt sikerei elmaradtak, csak halála után öt évtizeddel lett elismert és megbecsült.
A múzeum gyűjteményében megtekinthető a talán legismertebb műve is a Magányos cédrus, egyfajta metaforikus önarckép, tükrözi a maga korában meg nem értett sebzett művész mondanivalóját.
“a gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni öt-hat-ezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot”
Különös és titokzatos önéletrajzát olvasgatva az emberben óhatatlanul is felötlik a kérdés, hogy ez a fickó örült volt vagy zseni. Biztos bujkált benne az örültség is, de nyugodtan leszögezhetjük, hogy zseniális egyéniség volt, ezt bizonyítja az Öreg halász című alkotása is, ahol a képben egyszerre bújik meg a fohászkodó öregember és a viharos tenger előtt az ördög.
A pécsi Csontváry Múzeum kiváló restaurálási és konzerválási munkájáért külön elismerés jár, hiszen nélkülük a festmények kevésbé élvezhetőek lennének.
http://pecs.varosom.hu/