A földszintről az emeletre mozgólépcső vezet, melynek tetején egyetlen lépéssel visszakerülünk az egykori Terézvárosi Kaszinó báltermébe, az épület szívébe, a méltán híres Lotz-terembe. Az eredeti fényében helyreállított, nagy, elegáns térben az Alexandra kávéházat nyitott, ahol a látogatók délutánonként élő zene mellett fogyaszthatják el kávéjukat, teájukat, valamint alkalmanként könyvbemutatók és dedikálások is helyet kapnak a teremben.
A bálterem, amely mennyezetfreskóinak alkotója után a Lotz-terem nevet viseli, különleges értéket képvisel a műemlékegyüttesen belül. Az 1833-ban született Lotz Károly, korának egyik legünnepeltebb művésze a német romantika ízlésvilágát közvetítő Karl-Heinrich Rahl bécsi magániskolájában tanult a magyar történelmi festészet másik neves alakjával, Than Mórral együtt. Noha a tájkép és a népies életkép műfajában is jelentőset alkotott, Lotz életművének javát mégis az allegorikus tárgyú monumentális falképek teszik ki, melyek minden esetben szervesen kapcsolódnak az architektúrához. Kezdeti munkáin még Rahl hatása érződik, később főként az érett itáliai reneszánsz mintáit követi. Az ő munkái ékesítik többek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, az Operaház, a Keleti pályaudvar, a Szent István Bazilika, a Parlament, a Budai Vár Habsburg terme, a pécsi székesegyház és számos budapesti palota falait és mennyezetét.
Az egykori bálterem négyzetes pillérekre támaszkodó keresztboltozatos mennyezetén, dúsan aranyozott négyszögletes keretben a Budapest székesfőváros apoteózisa című allegorikus kompozíció látható. A téma és a megformálás egyaránt a velencei reneszánsz festészet kiemelkedő alkotója, Paolo Veronese Velence apoteózisa című monumentális freskójának ihletését tükrözi. A kép középpontját a Patrona Hungariae alakja foglalja el, akit a művészet, az ipar, a kereskedelem, a bőség és hírnév allegorikus figurái vesznek körül. A nemzeti trikolór és Budapest piros-sárga-kék lobogója a kompozíció hangsúlyos elemeit alkotják. A lendületes ívben elrendezett, erős rövidülésben ábrázolt szárnyas géniuszok Lotz freskóművészetének jellegzetes motívumait képviselik. A rafinált perspektíva, a mozgalmas kompozíció és a ragyogó kolorit egyaránt Lotz legsikerültebb alkotásainak sorába emelik a festményt.
„Az a sereg férfi és nő, kik Lotz freszkóin láthatók, az embert olyannak mutatja, a minőnek az embernek lennie kellene, de a minőnek a természet, fájdalom, elmulasztotta őt alkotni. Ideális alakok, a minőket a görög szobrászat szeretett: a görög szobrászat, melyet Lotz maga minden művészeti jelenség élére helyez. A szépség, az erő, az igazságosság, az erény, a boldogság és a báj megtestesülései a görög mythologia jelvényeivel: az emberiség nagy vágyai és nagy érdekei, eszményi szép testekben, eszményi környékben kifejezve és symbolizálva. A mit az emberek, a mit a szobák lakói éreznek életük fenkölt perczeiben, a mire vágyódnak – azt a mennyezetük falára vetítette Lotz isteni alakokban megtestesülve: ha feltekintenek szobájuk tetejére, gondolkodásuk, legnemesebb eszméik allegoriáját pillantják meg.”
Riedl Frigyes, 1899
http://www.lotzterem.hu/lotz-terem-es-kavezo