Csepp kis templom a reformátusoké a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírmihálydiban. Úgy is, hogy az eredeti, a tatárjárás után épült, akkor még a katolikusok vallásgyakorlását szolgáló ellipszis alakú épületet kétszer is bővítették. A mellette álló fa harangláb 1782-ben készült el. Addigra egy ismeretlen piktor a falra festette az ördögöt odabent.
A feltételezések szerint a honfoglalás előtt is kultikus hely volt a terület, a szkíták, szarmaták használhatták. A XIII. század végén a keresztények ellipszis alakú templomot építettek ide, román stílusban, lőrésszerű ablakokkal. Az ellipszis egyik ívét később elbontották és meghosszabbították, majd még egyszer toldottak hozzá egy darabot úgy, hogy az egész megmaradt egy térnek. Az ördögöt még az első bővítés után festették fel a falra. Nem is egyet, hanem mindjárt hatot. Az egyik puttonyában még két ember (vagy inkább gyerek?) is van, csak az arcuk látszik ki.
A templomban 15 éve szolgáló Docsa Miklós református lelkész nem tud olyanról, hogy más templomban is volna ördög a falon olyan közel a szentélyhez, mint itt. Hogy hogyan került ide? Arra van egy kézenfekvő és egy lélektani magyarázata. Az első: a templomba lépő szülő csak rámutat a freskóra, és nevelési célzattal elmondja a gyermekének, hogy ha rossz lesz, elviszi az ördög. A második: a szeretet és a gyűlölet egy tőről fakad. Jézus keresztje e kettőt elválasztotta.
A templomban az ember megtalálja mindkettőre a választ, amit önmagában kell feltárnia — állítja Docsa Miklós, aki, hogy könynyebben értsem, Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, analitikustól idéz példát: a keresztes háborúk idején egy ifjú is hadba szállt, hogy lelki békéjét és üdvét megtalálja. Ám ott sok szörnyűséget látott és követett el, amitől még jobban összezavarodott. Hallott egy bölcs szerzetesről, elment hát hozzá, hogy választ találjon problémájára. A szerzetes épp egy kódexet tanulmányozott. Az ifjú elmondta, mi járatban van. A szerzetes föl se nézett: eriggy tőlem, te véreskezű fajankó. Elborult az ifjú elméje, előrántotta kardját, hogy lecsapja a szerzetes fejét. Akkor az szelíden ránézett, és így szólt: íme, a pokol. A keresztes vitéz ezen úgy megdöbbent, hogy kijózanodott. Térdre esett és sírva fakadt. A szerzetes odament hozzá, megsimogatta, és azt mondta: és íme, a menny!…
Németh Péter, a nyíregyházi Jósa András Múzeum nyugalmazott igazgatója szerint a kép az utolsó ítélet egy darabja. Amikor először renoválták a templomot, az óvatlan munkások leverték a falkép többi részét, csak az ördögöket ábrázoló jelenet maradt meg — az sem teljesen — épen. A szakemberek nincsenek elragadtatva a feltehetően a XIV. század utolsó harmadában, a Zsigmond korban élt harmadosztályú, névtelen piktor tehetségétől.
Az is kiderült: nem szokványos utolsó ítéletet, főképp ördögöt festeni a templom falára. Elsősorban azért, mert azt mindenki el tudta képzelni, hogyan főzik a húst az ördögök az üstben. Képileg fölösleges volt megjeleníteni. Egyszerű oka volt ugyanis annak, miért festették tele a templomok falát a XVI. századot megelőzően. Azért — mondja Németh Péter –, mert az emberek nem tudtak olvasni. A “képes Biblián” az Ószövetség és az Újszövetség eseményeit a papok így meg tudták mutatni. Úgy tűnik, Nyírmihálydi Zsigmond kori földbirtokosának fantáziáját a pokol mozgatta meg, ezért került a falra az utolsó ítélet — és az ördögök.
Forrás: tortenelemportal.hu