A XIII. század második felében épült a késő román stílusú falusi templomok egyik legszebbike. A templombelsőben XIII-XIV-XVII. századi falfestések is láthatók.
A szentély bordás boltozata a XIV. század végén épült, a nyugati homlokzat fölött emelkedő körerkélyes torony tűhegyes, zsindellyel fedett sisakban végződik. Nemcsak a templombelsőben, de a külső homlokzaton is megőrződtek részletek az 1642-ben készült népies falfestésből.
A templombelsőben az építéssel azonos időben, tehát a XIII. században, a hajó északi falára és a diadalív felületére freskók kerültek. A szentek bizánci jellegű szigorú rendben sorakoznak a falon. Kozma és Damján bizánci orvos szentek, Péter, Pál és János apostolok, Szent Anna, valamint Mária, ölében a kis Jézussal.
A valamivel később, kora gót stílusban épült szentély freskói a feltámadott Krisztust és az apostolokat jelenítik meg. A reformáció idején fehérre vakolt és átfestett templombelső falfelületét népies stílusú kék-piros levélcsokrok sora díszíti. Készítésének idejét a szintén felfestett 1642-es évszám mutatja. A festett famennyezet 1777-ben készült, hasonló korú a népies barokkot idéző festett fa szószék, a karzat és a padok. A templomban látható az 1758-ban készült Rhédey Ferenc – epitáfium avagy halotti felirat.
Forrás: vendegvaro.hu