Debrecen – Református Kollégium

Határon belül - 93.000 km2

A Debreceni Református Kollégium Debrecen egyik fő oktatási intézménye, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Debrecenbe menekült kormány forradalmi országgyűléseinek és az 1944. december 21-én tartott Ideiglenes Nemzetgyűlés színhelye. Az évszázadok során hazánk számos nagy alakja töltötte diákéveit az ország legnevesebb iskolái között számon tartott, 1538-ban alapított Debreceni Kollégiumban.

A ferencesek laikus, latin nyelvű iskoláját a szerzetesek elköltözése után, 1538-ban a református egyház vette át. Az iskolában hamarosan felső tagozatot is létesítettek, s a Református Kollégium az európai nevelésügy szolgálatába állt. Az épület 1564-ben leégett a templommal együtt. Ekkor semmisültek meg az iskola első írásos emlékei. A leégett Kollégiumot újjáépítették, és 1660-ban a váradi kollégium beolvadása az épület bővítését (1662–1668) tette szükségessé. Ekkor jött létre a Kollégium szabálytalan zárt négyszöge, délnyugati sarkán a tűztoronnyal. A Szent András-templomot csak 1626-ban kezdték újjáépíteni Bethlen Gábor fejedelem támogatásával.

A 17. századi épület déli szárnya 1802. június 11-én, pünkösd napján leégett a város 1500 lakóházával és a Nagytemplommal együtt. 

A mai épület felállítását 1803-ban kezdték meg Péchy Mihály tervei alapján. Kivitelezőként Éderer és Huzl építőmesterek, majd Rabl Károly és öccse, Kornél dolgoztak az épületen, amely 1816-ban készült el. A használhatatlan déli szárny közadakozásból épült újjá a mai formájában, klasszicista stílusban. Az építkezés alatt az oktatás a Kollégium az épen maradt hátsó szárnyaiban folyt tovább. A pénzhiány tervmódosításra kényszerítette őket, így a három kapunyílás helyett csak egyet nyitottak és elhagyták az auditoriumhoz tervezett művészi lépcsőházat is. A homlokzaton aranybetűs felirat hirdeti: „A HELV VALLÁSTÉTELT TARTÓ MAGYARORSZÁGI EKLÉSIÁK ÉS JÓLTÉVŐK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCII-től MDCCCXVI-ig”. Debrecen város 200 000 téglával járult hozzá az építkezés költségeihez.

A Péchy-féle főfrontot az 1802-es tűzvész után megmaradt régi épületrészek lebontása után, 1870–1874 között körbeépítették Vasél Alajos tervei szerint. Vasél igazodott Péchy stílusához, ám nem alkalmazott az oldalszárnyakon függőleges tagolást, ezért azok a valóságosnál hosszabbnak tűnnek. A méltóságos nyugalmat árasztó új homlokzatot féloszlopok tagolják, a Debreceni Nagytemplom építészeti elemeivel egyezően. A földszinti ablakok felett elhelyezett záróköveket és az emeleti szemöldökpárkányokat Frank Lőrinc kőfaragómester faragásai díszítették, egy részüket 1976-ban Antal Károly felújította.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Debrecenbe menekült kormány forradalmi országgyűlései a Kollégiumban üléseztek csaknem fél éven át.

Az épületet 1938-ban, a Kollégium fennállásának 400. évfordulóján felújították, és a földszinti árkádok alatt 22 darab domborművet helyeztek el, melyek az intézmény egykori neves professzorait, diákjait és patrónusait ábrázolják. Ugyanekkor került az udvari homlokzat timpanonjára a kollégium jelmondata: ORANDO ET LABORANDO (Imádkozva és dolgozva). A főépületben az Iskolatörténeti és Egyházművészeti Kiállítás, az Oratórium és a Nagykönyvtár látogatható. A második emeleti lépcsőházat Gáborjáni Szabó Kálmán kollégiumi életet megörökítő freskói díszítik. Ugyanitt látható Torockai Osvald ólomablak-kompozíciója Hatvani István professzorról, a „debreceni Faustról”.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2013-ban a debreceni Református Nagytemplomot és a Református Kollégiumot az ország 11. nemzeti emlékhelyének nyilvánította és április 12-én emlékoszlopot állíttatott a Nagytemplom és a Kollégium között elterülő Emlékkertben. Balog Zoltán, Kósa Lajos és Bölcskei Gusztáv leplezték le az emlékoszlopot, amit megáldott a református püspök.

Forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?