Budafok – A világ legnagyobb hordója

Budapest

Tizennyolc tonna súlyú, több mint hat méter széles, és tölgyfából készült harminc éve. A világ legnagyobb boroshordója egy budafoki pincében áll, 120 ezer liter fehérborral teletöltve.

A budafoki borospincék teljes hosszát senki sem ismeri. Akár több tíz kilométernyi ismeretlen járat is húzódhat a föld alatt.

– Abban a csaknem 100 kilométer hosszú, kanyargós pincerendszerben, amelyet több mint 350 éve ma is használnak, a teljes magyarországi fehérborkészlet körülbelül tíz százalékát tárolják – avat be a hihetetlen számokba Bognár Jenő, a pincerendszert és a hozzá tartozó éttermeket üzemeltető Palace Catering üzletvezetője.

A világ legnagyobb boroshordója is itt van. Csodájára járnak magyar és külföldi turisták egyaránt. Szélessége 6,14 méter, abroncsa 4 tonna súlyú. Az óriás tölgyfa hordó üresen 18 tonnát nyom. Ahhoz, hogy beférjen, ki kellett mélyíteni a sziklába vájt barlang egyik ágát. A terem falát évtizedek óta nemespenész borítja.

– A hordót 1974-ben készítették Csepelen. Igaz ugyan, hogy a világon van ennél nagyobb is, azt azonban nem használják, csak dísz. Ez a hordó viszont él”. Most is fel van töltve borral: 120 ezer liter rizling van benne – magyarázza Bognár Jenő. Nem is állhat üresen, az tönkretenné a fát.

A hordó előlapján hatalmas dombormű mutatja be a borkészítés fázisait a kötözéstől a szüretig. A hatalmas faragványt a Kossuth-díjas Szabó István készítette, aki magát is megörökítette a bort préselő munkások között.

A budafoki borászatot még Mária Terézia korában honosították meg az ide települő svábok. Aztán egy járvány elpusztította az összes szőlőt, a pincerendszer azonban megmaradt. Többször keresett és talált itt menedéket a polgári lakosság a háborúk idején. Mivel a mészkőbe vájt alagútrendszer egyenletes, 14-16 fokos hőmérsékletet biztosít télen-nyáron, ma is bor tárolására és gombaszaporításra használják. Etyeki és balatoni borokat tárolnak itt, aztán palackozzák, és innen kerül a boltokba. Pezsgőt is készítenek az itt tárolt nedűkből.

Forrás: blikk.hu

Fotó : Bagyinszki Zoltán junior

Vélemény, hozzászólás?