Sok fény és sok szín most nem igazán volt az 1014 m feletti magasságban, Kovásznától 20 km-re a Keleti-Kárpátok hegyei között.
Ismét havas kiránduláson vehettünk részt Gyuláról Erdély hegyeiben, most frisssss 15 cm -es hóban és hóesésben tettünk fotósétát, március legvégén az 1000 fő lakosságú kis falucskában.
Már a kezdet is izgalmas volt, a szerpentinen hatalmas kamion csúszkált irányunkban visszafelé – majd egy óra múlva kényszerített bravúros megfordulásra minket a az erdőben egy másik torlaszt jelentő gigajármű. Az élet nem áll meg a Kárpátokban, Orbaiszéken ha esik a hó.
A magas fennsíkon bővizű kis folyócskák patakok szolgálják Kovászna számára az tiszta friss ivóvizet is. De sajnos nagyon hordják a románok a zöld aranyat is.
Már vártuk a hegyekkel való ismételt találkozást – amihez remek útitársat kaptunk Nagy Lajos fotóművész személyében, Ő kiváló helyismerettel is rendelkezett.
A régi vasútállomás környékét jártuk be az egykori vasúti-szállítási depót. Egy jó évtizede itt jártamkor még az öreg kis gőzösöket is megtekinthettem.
Azután mindkét irányban vagy 6-8 km – tettünk meg autóval az érdekesebb helyeken persze megállva, fényképezve, a havat a tájat is örömmel csodálva.
Napsütés nélkül a felvételek inkább látványosak fekete fehér képekkel, a legvégén a panzió ablakából már látványos
napsütéses- kontrasztos képek is készülhettek. Közismert nagy igazság- hogy ha havat telet akarunk látni, a Székelyföld lehet a kiváló cél számunkra.
Bagyinszki Zoltán