Budapest – Kőbánya – Szent László-templom

Budapest

A templom 1894 és 1899 között épült Lechner Ödön tervei alapján eklektikus-szecessziós stílusban, azonban a tervező a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, a perzsa és a magyar népi stílusokat ötvözte, s így született meg egy egységes templom. Háromhajós, kereszthajós bazilikás felépítésű, egy nagytoronnyal és két kistoronnyal rendelkezik.

1897. augusztus 17-én szentelték fel a keresztet, s 1900. június 27-én az egész templomot, azonban már 1899. április 2-án birtokba vehették az épületet a hívők. Az épület a II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, s 1957-ben még a Huszártorony is leégett. 1991-ben visszakapta műemléki védettségét, s 1994-ben teljesen befejeződött az 1974-ben kezdődött teljes felújítás. A templom jelenleg is a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. Ma a templom nemzetközileg védett épület besorolást kapott.

Mivel a külső cserépdíszek és a templom belsejét díszítő oltárak, szószék és keresztelő kút Tándori Ottó a műegyetemi tanár tervei – aki Steindl Imre tanítványa volt – alapján készült el, ezért egy páratlanul egységes művészeti egységgel rendelkező templom, amelyről elmondható a külsejének stílusa töretlen a belső díszekkel összehasonlítva.

Kőéer vagy Kövérd néven szerepel a XIII. sz.–ban az a föld, amely Pesttől keletre a Rákos-patak déli partján terül el és részben a mai Kőbányával azonosítható. IV. Béla 1244-ben Pest városának adományozza. A török idő után véglegesen Pest tulajdona.

Egyesek véleménye szerint a terület neve az itt található kőrétegből, kőérből származik. Az itt bányászott követ bőven használták fel Pest építkezéseinél. Az aknaszerűen végzett kőfejtés megszűnt, de Kőbánya neve ma is emlékeztet az egykori műveletre.

A szétszórtan élő híveket 1777-től az ekkor alakult józsefvárosi plébánia gondozza. Misézőhelyül használják az Óhegyi (ma Kápolna téri) kis, barokk, műemlék kápolnát, amelyet pestisjárvánnyal kapcsolatban 1740-ben Conti Lipót építtetett fogadalomból. (Ez a kápolna ma a görögkatolikus bazilita szerzetesek gondozásában van.) A XIX. sz. elejétől benépesülő területen 1869-ben expositura létesül, majd 1881-ben a józsefvárosi plébániából leválasztva plébánia alakul.

A templom építését Lechner Ödön terve szerint 1894-ben kezdik meg. Felszentelése 1900. június 27-én, védőszentjének, Szent Lászlónak ünnepén történik. A páratlan megjelenésű, műemlék templom (1500 m2) belső díszítése és berendezése Tandor Ottó terve szerint készült. A templom háromhajós, bazilikás rendszerű. Lechner franciaországi román kori és gótikus vonásokat vegyített reneszánsz, barokk, perzsa és magyar népi elemekkel, mesterien magyarossá formálva az épületet. A főhajó hossza 50 méter, belvilága 23 méter, a templom tornya (Budapest legmagasabb tornya) 83 méter. A templomnak különleges jellegét még az adja, hogy kívülbelül a Pécsi Zsolnai Gyár termékei díszítik: mázas tégla, tetőcserép, díszek, szobrok, attikák, oltárok, szószék, keresztelőkút és szenteltvíztartó.

A templom a háborúban erősen megrongálódott: a németek kilövőállásnak használták a magas tornyot, az oroszok pedig istállónak a templomot. A templom külső helyreállítása 1974 őszén indult el, 1994 márciusában került átadásra. Teljes költségét a Fővárosi Műemlékfelügyelőség állta. A belső helyreállítás 1993-94-ben történt saját erőből. A hívek áldozatos hozzájárulását segítette némi összeggel a Főegyházmegye, jelentős mértékben pedig a Kőbányai Önkormányzat. A templom még fővárosi tulajdon.

A plébánia egyszerre épült a templommal: kegyúri tulajdonban maradt egészen 1972-ig, amikor is a Főegyházmegye hozzájárulásával a Kőbányai Tanács épületének részévé vált. Ekkor a plébánia a Halom utca 24. – Pataky tér 25. számú sarokházba költözött, amit bérleményként kapott. Ez az épület 1991-ben ismét műemléki besorolást kapott (10 éves szünetelés után), egyúttal az Európa örökség része lett. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 686. törzsszám alatt I. kategóriába sorolt műemlék.

Forrás: wikipédia, Bagyinszki Zoltán

Vélemény, hozzászólás?