Nagyvárad – Református templom

Erdély - Partium

A nagyváradi reformátusságnak a XIX. század első harmadáig nem volt temploma az újvárosi városrészben, sőt egyetlen egyházközséget alkottak a városban, az Olaszit, noha ekkorra már jelentős számban laktak itt is. Amikor végre 1831-ben felmerült a templomépítés ötlete, a Német és az Őr utca sarkán szemeltek ki egy telket, ahol eleinte ideiglenesen egy magtárat alakítottak át imateremmé.
Az új, nagyszabású templom tervét és költségvetését Szász József, Bihar vármegye főmérnöke készítette el és 1835. február 1-én hagyták jóvá. Ugyanazév áprilisában, az olaszi lelkész és esperes, Zilahy József jelenlétében zajlott az ünnepélyes alapkőletétel a korábban itt álló imaterem lebontása után. Maga az építkezés hosszasan elnyúlt, a felmerülő anyagi problémák, valamint az egyéb, hosszabbtávú következményekkel járó események: az 1836 évi tűzvész, az 1848-as szabadságharc és az 1851-es árvíz miatt.
1835 szeptemberére egy öl magasságig jutottak a falakkal, ekkor azonban elfogyott a gyűjtésből származó pénz. 1840-től ismét nekifogtak az építkezéseknek és 1843-ra tető került az épületre. A befejezésre azonban még várni kellett, az első, 1844 júliusában tartott istentisztelet is megelőzte a végső állapotot. 1853-ra végre elkészült a templom, és 1855-re rendes lelkészt is kapott, ekkor azonban még nem álltak tornyai, melyek az eredeti tervben már szerepeltek s a berendezés sem volt még teljesen kész. Ezt a gubás céh készíttette, hasonlóan a keleti karzathoz, mely 1860-ban lett kész. A puritán templombelső rendkívül egyszerű, terét síkmennyezet fedi.
Csak 1870-ben fogtak hozzá a tornyok kiépítésének, az egyik 1871 májusára, a másik szeptemberre lett kész. 1897-től 1904-ig ebből a két toronyból figyelték a felügyelő tűzoltók a várost. Harangjai közül egyiket 1857-ben, a másikat 1871-ben öntötték (utóbbit 1909-ben újraöntötték).

http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=243

Hozzászólás tiltva.