Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) magyar költő, császári katonatiszt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja. 32-35 éves korában az ország ünnepelt költője. A magyar irodalmi romantika előkészítője. Főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Az általa létrehozott dal alakzatot Himfy-strófának nevezik a verstanban. Főművének számító Himfy szerelmei című dalciklusával „a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be” és „polgárjogot szerzett az addig egyházi és világi fórumok cenzúrája alá vetett szerelmi poézisnak”. Múzsája, majd felesége Szegedy Róza.
Előbb katonatiszti karriert építve a császári hadsereg tisztjeként Bécsben szolgált, Milánót védve részt vett a Napóleon elleni háborúban, hadifogságba Franciaországba került, majd szabadulva wüttenbergi szolgálatából hagyja el a katonatiszti pályát. Irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Hazatérve álnéven írt Himfy szerelmei költeményeivel nagy feltűnés keltve robbant be a magyar irodalomba és köztudatba. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett balatonfüredi kőszínház megvalósításában.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából