Kategória Archívum: Erdély – Partium

Pécskai tragédia 1956-1958 Szoboszlay per

Erdély - Partium

Összesen 57 személyt tartóztattak le, románokat és magyarokat egyaránt. Olyan személyek is fogságba kerültek, akik csak szimpatizáltak a felkeléssel, vagy csak tudtak róla, de nem támogatták. Az utóbbiaknak az volt a bűne, hogy nem jelentették a Securitatenak, hogy mi van készülőben.
A pert Kolozsváron tartották, a III. Hadtest hadbírósága ítélkezett, elnöke a szabóból hadbíró őrnaggyá előléptetett Macskássi Pál volt. Az elítéltekkel kegyetlenül bántak az őrök, ütötték és megalázták őket. A bíróság az ítéleteket már előre megkapta Bukarestből, ennek ellenére fenntartották a helyben ítélkezés látszatát. A foglyokat „államrend elleni összeesküvéssel” és a „Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel” vádolták, ítéletet 1958. május 30-án hoztak felettük. Az összes vádlottat teljes vagyonelkobzással sújtották, ezenkívül tíz személyt halálra, öt személyt pedig életfogytiglanra ítéltek. A többiek ítélete 8–25 év között volt. A ítélkezés kegyetlenségét mutatja, hogy a tárgyalás „közönsége” minden egyes halál- és életfogytiglani börtönbüntetést megtapsolt.

A halálraítélteket 1958. szeptember 1-jén golyó által kivégezték Temesváron. Sírjaik máig ismeretlen helyen vannak.

A kivégzettek név szerint:
-Szoboszlay Aladár
-báró Huszár József
-Alexandru Fîntînaru
-Lukács István
-Orbán István
-Tamás Imre
-Tamás Dezső
-Kónya István
-Ábrahám Árpád
-Orbán Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jámbor Ilona helytörténész,( bátor kutatója a tragédiának- ez még Romániában, ma sem könnyű feladat – köszönjük neki !!!!!!)
Remek előadást hallottunk tőle egy aradi középiskolában, majd közös program keretében Aradon és Pécskán koszorút helyeztünk el rövid történelmi irodalmi műsor keretében az emlékműnél. A diák- programon részt vett M. Szabó András 56-os gyulai polgármester is. ( 93 éves )
RÁKÓCZI SZÖVETSÉG TÁMOGATÁSÁVAL, GYULAI POLGÁRMESTERI HIVATAL ÉS AZ OKTÓBER 23 ALAPÍTVÁNY SZERVEZÉSÉBEN.

Bagyinszki Zoltán

Erdély – Boga-völgy, tavaszi hóember

Erdély - Partium

Erdély, Boga-völgy, ezt a túra- programot terveztük a hétvégére / április 8.
A vízben bővelkedő vízesések (Három királyok) , a köves – Körös, a medvehagyma, a 10 km gyaloglás, a nézelődés,az oxigénfelvétel megvalósult és a krókusz fotózása helyett a bihari fennsíkon hóember építéssel feleztük be a programot. A magunkkal vitt finom szendvicseket friss és zsenge medvehagyma levelekkel fogyasztottuk el.
A hirtelen téli időjárásba átcsapott ( a várt tavaszi napsütés helyett) meteorológia jelentősen megváltoztatta a napi terveinket. Alkalmazkodtunk. Gyuri, Lajos, Marci és Zoli hirtelen, de jó ötlettől vezérelve- talán rekordot is javítva 4-5 perc alatt elkészítette a képeken látható hóembert. Szerintem mindene rendben, jól tapadt a hó amit találtunk azt felhasználtuk. Kreatívan megoldottuk Gyulát. Segítségünkre volt a Sportszelet is, ami nem reklám…… Én őszintén bevallom gondolkoztam lemondom a programot, hiszen a jó fények helyett teljesen megváltozó kellemetlen időjárás, szemerkélő esővel várta a kis csapatunkat – jó, hogy nem tettem, ide érdemes volt elmenni, örök élmény mindenki számára az április hóember elkészítése. A végén még a nap is kisütött, így remek felvételek elkészítése után búcsúzhattunk az impozáns bihari hegyóriásoktól. Istenek – havasa 1654 m. tisztelettel köszöntünk ……

Bagyinszki Zoltán

Gyulafehérvár – Batthyaneum / a “ csodakönyvtárunk “

Erdély - Partium

A Batthyáneum (ejtsd /battyáneum/, latin nevén Biblioteca Batthyaniana) római katolikus alapítású, vitatott tulajdonú könyvtár és tudományos gyűjtemény Gyulafehérváron. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-m-A-00098 sorszámon szerepel. A gyűjtemény legjelentősebb részlege a könyvtár, amelynek hatvanezer kötete között 927 kötetnyi kézirat és kódex és 565 ősnyomtatvány található. Itt őrzik a Románia területén található középkori latin kódexek 80%-át. Értékes bibliagyűjteménye hatszáz kötetes. A kódexgyűjtemény legértékesebb darabja a Codex aureus, a lorschi bencés apátságban 812-ben, arany betűkkel írt Máté- és Márk-evangélium. A Gyulafehérvári-kódexben glosszaként maradt fenn a Gyulafehérvári sorok nevű magyar nyelvemlék (1310–20). Itt őrzik a Döbrentei-kódex eredetijét és a Batthyány-kódexet, a legrégebbi ismert magyarországi kéziratos protestáns énekeskönyvet.

Az intézményt gróf Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök alapította 1798-ban. Ihletőjéül Eszterházy Károly egri művelődést fejlesztő munkássága szolgált. Batthyány maga is és megbízottján keresztül is tudatosan gyűjtötte a könyveket, többek között megvásárolta Migazzi bécsi érsek nyolcezer kötetes könyvtárát. A püspökség 1792-ben megkapta az 1783-ban feloszlatott trinitárius rend 1730-ban, barokk stílusban épült templomát és kolostorát, és Batthyány ezt alakította át az intézmény céljaira. Előbb csillagászati obszervatóriumot rendezett be a korábbi templomban, majd 1795-ben Nagyszebenből idehozatta könyvtárát, Kolozsvárról pedig a püspöki nyomda nagy részét. A későbbi Batthyáneum 1798. július 31-én alakult meg hivatalosan. Batthyány az intézménynek adományozta a könyveken kívül kéziratokból, érmékből, kagylókból és ásványokból álló magángyűjteményét és még ugyanazon év novemberében meghalt. A könyvtár kezdetben kb. húszezer kötetből állt.
Alapítója az intézményt fejlődő, pezsgő tudományos műhelynek szánta, de a további források hiánya miatt múzeummá vált, illetve főként egyházi személyek hagyatékával, többek között Beke Antal, Buczy Emil, Fogarasy Mihály, Kovács Miklós, Lönhart Ferenc, Majláth Gusztáv Károly és Temesvári János adományaival gyarapodott. 1840-től Erdélyben itt végeztek először rendszeres meteorológiai megfigyeléseket. A könyvtár 1893-ig negyvenezer kötetesre bővült. 1912-ben közgyűjteménnyé nyilvánították, és így évente jelentős állami támogatást kapott könyvek vásárlására. Ugyanezen évben felavatták a legértékesebb könyvek őrzésére létrehozott páncéltermet.

1914-ben értékesebb könyveinek egy részét, 1940-ben egyes kéziratait Magyarországra szállították. Az 1930-as években alapállományának egy részét eladták.
1949-ben a román állam a gyűjteményt lezárta és 1950-ben államosította. Azóta a romániai nemzeti könyvtárhoz tartozik és csak külön engedéllyel rendelkező kutatókat fogad. Egy kormányrendelet ugyan 1998-ban elrendelte, hogy vissza kell szolgáltatni a püspökség jogutódjának, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a rendeletet nem hajtották végre, mert a Szociáldemokrata Párt városi szervezete keresetet nyújtott be ellene. Azzal érveltek, hogy Batthyány Ignác az intézményt a püspökségre és Erdélyre hagyta. Az érvelést ugyan több bíróság is elutasította, de legfelsőbb fokon, 2003-ban helyt adtak neki. Az érsekség a döntés ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Erdély – Szászkézdi vár

Erdély - Partium

A településtől nyugatra, egy 536 m magas magaslaton állnak -mintegy megkoronázva a tájat- a késő középkorban épült szászkézdi Parasztvár tekintélyes romjai. Nyugati irányba egy közepesen emelkedő szerpentinút vezet a várba, melyen kb. 30 perc alatt kényelmesen felérhetünk. A várból először az iskola torony külső falát és a külső fallal egy vonalban. A vár szabálytalan alaprajza követi a magaslat észak – déli irányba húzódó formáját. Itt a történetét csemegézve mindjárt Bozók jut eszembe, hiszen a vár a 20. század közepéig egészen kiváló állapotban volt, lakták is, számos archív fénykép és adat segít az erősség egykori képének rekonstruálásában. Az 1999-es és 2000-es ásatások tisztázták a vár építéstörténetét. A várat a 15. század első éveiben kezdték építeni. (Itt jegyezném meg, hogy a várban található egy 1347-es felirat az egyik alapfalon, de kérdésemre Sófalvi András cáfolta, hogy korabeli feliratról lenne szó, mintegy kiigazítva az interneten
keringő adatot, mint a vár építésének kezdetét.)

Kezdetben három toronyból (Kaputorony, Iskola torony és Fejedelem torony) és védőfalból állt, a 17. századig viszont újabb tornyokat emeltek (Paptorony, Lőportorony). A kaputornyot külső Őrtoronnyal és zwingerrel erősítették meg. (zwinger: várak két kőfallal határolt területe. Ez a kifejezés használatos a fal szorosban emelt épületekre is) Az őrtorony egy 8*5,5m-es alapterületű építmény, másodlagosan kapcsolódik a keleti várfal külső oldalához. A boltozott földszintet kívülről fakapu zárta le, az emeleti szinten négyszögletes lőrések. helyezkedtek el. A tornyot nyitott konzolokra fektetett tornácos tetőszerkezet zárta le. Az Őrtonyot a Kaputoronnyal összekötő falszoros párhuzamosan haladt a keleti fallal, külső oldalát támpillérek erősítették meg.Felső szintjén gyilokjárók és lőrések. A falszorost egy szűk járat kötötte össze északon az elővárral. A Kaputorony a leírás szerint a vár egyik legerősebb védműve lehetett. A torony aljában árkádíves átjáró vezetett a vár belsejébe, ezt függőlegesen felvonható fakapu védte. A kapu fölött szuroköntővel és lőrésekkel. (A szuroköntővel, mint védekezési formával számos esetben találkozunk az erdélyi középkori műemlékek kapcsán. Feld István elmondása szerint a szuroköntő kifejezés nem találó, mert szurkot nem nagyon önthettek a védekezés során, hiszen nagyon drága volt. Jobb kifejezés egyelőre azonban nincs erre a védekezési formára.)

A Kaputorony vár belsejében elhelyezkedő északi oldalán egy fal fut a Pap toronyig. A fal melletti a kiindulási pontnál egy lépcső visz fel a kaputorony felső szintjére, illetve a várfal belső oldalán futó gyilokjáróra is fel lehetett jutni. A vár keleti fala mentén, déli irányba kezdem el a vár bejárását. A keleti fal lőrések maradványai találhatóak, néhol eklatánsan elkülöníthető a másodlagos kiegészítés rajzolta a falban. A vár közepén a téglalap alakú északkelet-délnyugat tájolású épület maradványai találhatóak. A kutatás az épületet a 17. századinak keltezte, így nyitottá téve annak funkcióját. A hagyomány szerint a kápolna maradványai ezek,bár nem kizárható hogy valamelyik toronyban, (pl. a Pap toronyban) lehetett alternatívaként még a kápolna. Az iskolatoronyhoz érek. Érdekes, univerzális védművel állok szemben. Eredetileg egy félkör alakú faltorony volt, az udvar felöl nyitott földszinti résszel. A második szinten a várfal síkjával egybesimuló árkádív támasztotta alá a torony belső falazatát. Harmadik szintről lehetett átjárni a gyilokjárókra. A torony külső oldalán szuroköntők, keskeny lőrések. A következő állomás a Lőportorony és környezete. A torony téglalap alakú, nagy falvastagsággal rendelkező négyszintes védőmű volt. A toronyba az első és harmadik szintről lehetett bejutni. Harmadik szintjéről lehetett árjárni a gyilokjárókra. A torony közelében a Fejedelme torony felé haladva bukkanunk a vár kútjára. A magas kb. 10-es a Lőszertornyot és a Fejedelemtornyot összekötő várfalak lőrésfülkéiben kulcslyuk alakú vagy téglalap alakú lőrésnyílások garmadája.

 

http://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/szaszkezd_parasztvar/

Bihar-hegység – Szkerisórai jégbarlang

Erdély - Partium

Az Aranyosfői-jégbarlang (Peștera Scărișoara) az Erdélyi-középhegységben helyezkedik el.
A barlang felfedezésének időpontja nem ismeretes. Bizonyos azonban, hogy 1863-ban Adolf Schmidl leírást és térképet készített róla. Emil Racoviță is említette ezt a barlangot a Speologia című, 1927-ben megjelent művében.
A barlang bejárata 1165 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. 105 méter mély és 720 méter hosszú, a bejárat átmérője 50 méter. A bejárattól egy 48 méteres vaslépcsőn leereszkedve a Nagyterembe jutunk, amely 108×78 méteres. Innen három további terem nyílik, középen a Templom-nak nevezett, amelyben több mint 100 sztalagmit található. A turisták ezt a két termet látogathatják, a többihez a kolozsvári Szpeológiai Intézet engedélye szükséges.
A jég térfogata 75 000 m3, vastagsága 26 méter. A hőmérséklet nyáron általában +1 °C-ig emelkedik, télen -7 °C-ra süllyed.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nagyszalonta – Arany 200, szülőváros – szülőhely

Erdély - Partium

Kétszáz éve, 1817. március 2-án született Nagyszalontán Arany János, a 19. század magyar költészetének központi alakja, a magyar nyelv máig utolérhetetlen mestere. A jubileum alkalmából március 2-án kezdődik az Arany János emlékév.
A költő életének 65 éve alatt végigélte a kor sorsfordulóit, lírájában hangot is adott mindannak, ami a magyarsággal történt. Arany elsősorban epikus költőnek tartotta magát, de költészetének – a méltán népszerű és halhatatlan Tolditól eltekintve – elsősorban lírai része érvényes ma és hordoz az utókor számára is üzenetet.
Költői eszmélésének ideje a reformkor, kibontakozásának, egyéni hangjának kialakulása az 1848-49-es szabadságharc idejére esett.
Depressziója, költői erejének elapadása az önkényuralom időszakában csúcsosodott ki, második alkotói korszaka az 1850-es és 1860-as évek fordulóján a nemzeti remények újraéledésével indult, míg időskori rezignációja az 1867-es kiegyezés utáni korhoz kapcsolható. Lírájában és kisepikájában – balladáiban – pontosan követhetők a kor és az egyéni élet párhuzamai.
Akkori balladái a lelkiismeret drámáit vetítik elénk, a Vörös Rébék, a Tetemre hívás, az Éjféli párbaj, a Hídavatás, a Tengeri-hántás, Az ünneprontók című versek mindegyike “tragédia dalban elbeszélve” – Greguss Ágost esztéta meghatározása szerint.
A költő 1882. október 22-én halt meg Budapesten.

http://www.hirado.hu/2017/02/28/arany-janos-200-eves-szuletesnapjara-emlekezunk/

Arany János szalontai szülőháza sajnálatos módon nem maradt meg. A helyére épített ház sem létezik már, azonban a helyi önkormányzat a már eltűnt épületek helyére építtetett egy új, táj jellegű épületet. Az udvaron található kút már Arany idejében is létezett, nyílván az ágast és a gémet azóta több ízben kicserélték. A nádfedeles parasztház homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy valamikor itt állott az egyik leghíresebb magyar költő szülőháza. Az épületet és a benne kialakított, néprajzi jellegű helytörténeti kiállítást 2010. júniusában adták át. A gyűjtemény megálmodója, megvalósítója és fenntartója a hajdúváros önkormányzata. A kiállított tárgyakon keresztül a XIX-XX. századok fordulóján élő szalontai lakosok életébe nyerünk betekintést.

http://partiumimuzeumok.ro/nagyszalonta/index.html

Farnas – Református templom és harangláb

Erdély - Partium

A kisméretű, egyhajós, sokszögű szentéllyel ellátott, torony nélküli templom Kalotaszeg egyik legteljesebb templomi berendezését rejti. A döntően 18. század derekáról származó bútorzat java része Umling Lőrinc műhelyének munkája. A cinterem kerítéséhez simulva fa harangláb áll, a kerítésbe illesztett kiskapura – vélhetőleg a haranglábat is datáló – 1748-as évszámot faragtak.

A templom tetőzetét a 20. században újjáépítették. Egy 1912-ben készült fényképen még megfigyelhető a magas, gótikus jellegű tetőszerkezet, amelyet sajnos alacsony hajlásszögű, jellegtelen tetőzettel váltottak fel.

A fa harangláb legkorábbi ismert ábrázolása szintén 1912-ből való. E kép lényegében mai állapotát tükrözi, noha az idők folyamán a harangláb megjelenése lényeges átalakuláson ment át: a kalotaszegi tornyokra jellemző, sarkokon elhelyezkedő négy fiatorony egykori létéről ma csupán a gerendákon megfigyelhető szerkezeti kapcsolatok tanúskodnak.

A harangláb zsindelyfedését az 1970-es években készítették újra. Napjainkra a fedés elöregedett, hiányossá vált, beázott. Ideiglenes megoldásként 2015-ben bitumenes lemez védelem készült a tartószerkezet károsodásának elkerülése érdekében. 2016-ban megvalósulhat a zsindelyfedés felújítása.

Szerző: Sarkadi Márton

 

Nagyvárad – Görög katolikus püspöki palota

Erdély - Partium

A nagyváradi románság vallásos és nemzetiségi életének központjaként számon tartott palota alapítója Demetrie Radu püspök volt, aki számos régi épületet is felújíttatott. Nem sokkal beiktatása után kérte fel a palota épületének megtervezésére ifj. Rimanóczy Károlyt, akinek a nevéhez számos épület fűződik Nagyváradon. Az 1903 és 1905 között épült palotát 1948-ban államosították és 1952-től Népművészeti Iskola, majd Könyvtár működött benne. 1992-ben került vissza ismét a görög katolikus püspökséghez, amely 2005-2006 óta használja azt újból.

A Szent László téren álló palota a 18. századi Nagyvárad legjelentősebb területén épült, a korábbi római katolikus püspökség helyén.
A palota földszintjén az irodák, levéltár, a kanonokok szobái, míg az emeleten fogadóterek, a nagy szalon, ebédlő és a gyűlésterem kaptak helyet. Az épület az eklektika jegyében épült, amelyen a romanika, a bizánci építészet, a neogótika és a szecesszió stíluselemei keverednek. Aszimmetrikus kialakítású főhomlokzata a Szent István térre, a jóval egyszerűbb kiképzésű, szintén aszimmetrikus oldalhomlokzata pedig a Pavel utcára néz. A belső udvar az oldalhomlokzathoz hasonlóan visszafogott stílusú, a belső terekkel ellentétben, amelyeket gazdag díszítés jellemez. Az egyes helyiségek különböző történelmi stílusokat képviseltek. Már a földszinti folyosót is stukkók díszítik, de a leggazdagabban az emeleti terek díszítettek. Különböző dekorációs elemeket vonultatnak fel a termek, így megjelenik az intarziás parkett, különböző falburkolatok, stukkódíszek, festések, porcelán- és csempekályhák, vitrók egyaránt.
A kápolna az udvari szárnyban kapott helyet, amelyben a freskókat 1925-ben Augustin Pall készítette bizánci stílusban, amelyből a többszöri átalakítások miatt ma már csak részletek láthatók.

http://www.muemlekem.hu/hatareset?id=2335

Magyar freskók és falképek I. – Erdély

Erdély - Partium

A freskó (olasz a fresco, affresco) a murális művészet olyan fajtája, ahol az alap a festéskor még friss, nedves vakolat, a festék pedig mészvízzel összekevert porfesték. A festék a habarcsréteg belsejébe hatol, azzal szervesül, együtt köt meg vele. A falfestészet ettől eltérő módja a szekkó (a secco) technika, amikor száraz vakolatra festenek.

A képeken az alábbi települések freskói láthatóak:

Arad
Bögöz
Gelence
Gyulafehérvár
Homoródkarácsonyfalva
Huszt – Kárpátalja
Kolozsvár
Magyarszovát
Máriaradna
Marosvásárhely
Medgyes
Mezőtelegd
Nagyvárad
Nagyvárad – vár
Őraljaboldogfalva
Szamosujvár
Szatmárnémeti
Székelyderzs
Zeikfalva
Nagyvárad – városháza
Erdély – Altorja

Egyre híresebbek ismertebbek ( látogatottak) a középkori magyar  freskók a régi dicső korokat hirdető templomainkban-Erdélyben. Természetesen más technikával ( pl Szekko,  Secco ) készült impozáns falképek is  készültek – főleg a későbbi századok épületbelsőin. Csodáljuk közösen, ajánlom e középkori  virtuális sétát a magyar történelmi festészetünk kedvelői számára.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Érmellék – Szalacsi pincék- pincesor I.

Erdély - Partium

Nincsenek ugyan műemlékké nyilvánítva, de említést érdemelnek a szalacsi borospincék. A szőlőtermő vidékeken a legrégibb időktől fogva jellegzetes a domboldalba ásott, helyenként szabályos utcát alkotó pincesor. Napjainkban Szalacson megközelítőleg 970 pincét tartanak számon, ezek a domboldalba vájt pincék úgynevezett pinceutcákat alkotnak. Legtöbbjük még a múlt században épült. A legrégebbi 1803-ra datálható.

http://www.salacea.ro/tortenelem.php