Kategória Archívum: Fotóim

 

Hétszázötven éve, 1270. május 3-án halt meg IV. Béla, Árpád-házi magyar király, aki a tatárjárás után újjáépítette a csaknem teljesen elpusztított országot. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:
II. András legidősebb fia 1206 novemberében született. Mindössze hétéves volt, amikor anyja, Gertrudis királyné merénylet áldozata lett (ezt az eseményt dolgozta fel Katona József Bánk bán című drámája). Nyolcévesen ifjabb királlyá koronázták, s hatalmi játszmák középpontjába került, apja ellenségei a gyengekezű király ellen próbálták felhasználni. Tizennégy évesen kapta meg Szlavónia, majd 1226-tól Erdély kormányzását, az önálló udvartartással rendelkező Béla e területeken királyi hatáskörrel rendelkezett. 1220-ban vette feleségül Laszkarisz Máriát, a nikaiai császár lányát, akivel apja keresztes hadjáratáról hazatérőben jegyezte el, a házasságból tíz gyermek született.

A rendkívül ambiciózus Béla és apja viszonya gyorsan megromlott, a konfliktus András uralkodásának utolsó évtizedére állandósult. A trónörökös ellenezte a királyi birtokok eltékozlását, a zsidók és izmaeliták hivatalhoz juttatását, céljának a királyi hatalom és tekintély megerősítését tartotta. Erdélyi uralkodása alatt kezdődött meg a kunok térítése és 1235 őszén ő küldte Julianus barátot Magna Hungaria, a keleten maradt magyarok hazájának felkutatására.

II. András halála után, 1235. október 14-én másodszor is megkoronázták, ezután leszámolt apja bizalmasaival, belefogott az „indokolatlan” adományok visszavételébe, jelképes intézkedésként megtiltotta, hogy a világi előkelőségek a király jelenlétében leüljenek. Ezzel maga ellen fordította a felháborodott főurakat, holott hamarosan támogatásukra lett volna szüksége.

A keleten maradt magyarokat fellelő Julianus barát 1237-es második útjáról azzal tért haza, hogy Magna Hungariát megsemmisítették a mongolok, és meghozta Batu kán fenyegető levelét is. Béla 1239-ben megengedte, hogy a mongoloktól vereséget szenvedett Kötöny kun fejedelem népével Magyarországra költözzön, abban bízva, hogy a mongol harcmodort ismerő kunok segítségére lehetnek. A kunok megkeresztelkedtek ugyan, de nomád életmódjuk miatt hamar összeütközésbe kerültek a magyarokkal, s Béla még népszerűtlenebb lett.

A mongolok 1240 decemberében elfoglalták Kijevet, majd Magyarország ellen fordultak, a Batu kán vezette fősereg 1241. március 12-én játszi könnyedséggel söpörte el a Vereckei-hágót védő Dénes nádor ötezer katonáját. Béla hiába hordoztatta körbe a véres kardot, serege csak lassan gyülekezett Pesten. Mikor az első portyázó mongol csapatok felbukkantak, a közhangulat a szövetségeseiknek gondolt kunok ellen fordult. Kötönyt a pesti nép felkoncolta, mire a kunok útjukban pusztítva dél felé kivonultak. A magára maradt Béla 1241. április 11-én a Sajó menti muhi csatában döntő vereséget szenvedett, de védelmezői hősiességének köszönhetően életben maradt és Bécsbe menekült, ahol II. Frigyes herceg elfogatta és kifosztotta, végül a dalmáciai Trau (Trogir) várában talált menedéket.

www.magyarnemzet.hu/mozaik/iv-bela-a-masodik-honalapito-750-eve-halt-meg-portre-8064599

Az eredetileg klasszicista stílusú és L alaprajzú épületet Tormay Károly megyei főorvos és Huber Henrik tervezte. Az építkezést 1842-ben kezdték el, és 1846-ban fejezték be. A megnyitó napján (1846. október 18-án) Liszt Ferenc adott koncertet a vármegyeháza nagytermében.
Az épület homlokzata eredetileg a vármegyeházáéhoz hasonló volt, a kinyúló ülésterem tetején timpanonnal, alatta oszlopsorral. Mivel az oszlopsor alapozásánál nem vették figyelembe a talajmechanikai sajátosságokat, az a fél ülésteremmel együtt megsüllyedt. Az épületet át kellett építeni — egy 1905-ben kelt jegyzőkönyv szerint a falon akkora repedések tátongtak, hogy a tanácsnokok kiláttak rajtuk a térre.
Az átépítés terveit Diczenty László szekszárdi építész készítette el. Egyúttal át is alakították a homlokzatot a századforduló környékén kedvelt szecessziós stílusban. A kapunál látható kőtábla az 1904-es évet jelöli meg az átalakítás évszámaként, de azzal valójában csak 1908-ra készültek el.
A déli udvari szárnyat az 1970-es években építették; ezzel az alaprajz nagyjából U alakú lett.
1985-ben felújították az épületet. Ekkor helyezték el a homlokzaton a város kőbe faragott címerét. 1992-ben ezt egy komolyabb belső átalakítás követte.
A házat ma is eredeti rendeltetése szerint használják.
Az épület alatti épületmaradványok feltárása közben a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) régészei 2009-ben egy középkori temetőre bukkantak.

Az egyemeletes, közelítően U alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős épület csatlakozó beépítésben áll. A térre néző homlokzat középrizalitjának földszintjén pilléres kocsiáthajtó, a tört vonalú oromzatban a város címere, a szélső tengelyek fölött kupolatetős tornyocskák magasodnak. Az udvari homlokzatok egyszerűek, átalakítottak. A középrész udvari homlokzatát timpanon koronázza.
Az előcsarnok pilléres, csehsüveg boltozattal; egyes földszinti helyiségek mennyezete fiókos dongaboltozat, másoké sík. Az emeleti helyiségek mennyezete ugyancsak sík, a díszteremé stukkódíszes tükörboltozat.
A házasságkötő terem két falát Sarkantyu Simon 1976-ban festett seccója díszíti; a festmény falusi lakodalmast ábrázol. A lépcsőházban 2000. augusztus 20-án Baky Péter két pannóját függesztették ki.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bakócai fazekasházban 1973-ban nyílt állandó kiállítás. Az itt látható alkotásokat a Baranya-Hegyhát egyik legismertebb “gölöncsére”, Sáfrány Géza (1905-1995) készítette. Az 1940-es évekig ő látta el fazekasáruval a zselici és hegyháti falvak nagy részét. Edényeinek díszítése a családi hagyományt követi. Az egyszerű stilizált motívumok mellett munkáit egyéni virágornamentika és mértani alakzatok díszítik. Sáfrány Géza 1978-ban nyerte el a Néművészet Mestere címet.

https://galeriasavaria.hu/muveszek/safrany-geza/

A vadregényes Alsó-Duna völgy holtágakkal szabdalt világának jelképe, a gímszarvas és a nagyvad évszázadok óta kedvelt területe, a történeti Bellyei Uradalom egyik központja, a Gemenc Zrt. ékköve, a magyar nemzeti örökség kiemelkedő történelmi, kultúr-, erdészet- és vadászattörténeti emlékhelye. Mindez Karapancsa,a két kastélyból, valamint majorsági épületekből álló műemlékegyüttes.
Ezen a területen már a XIX. században állt egy kastély, amely egyre nehezebben tudott megfelelni a vissza-visszajáró II. Vilmos német császárnak és kíséretének. Éppen ezért a főhercegi házaspár építetett egy új vadászkastélyt, a Nagykastélyt, mely minden esztétikai és kényelmi szempontnak eleget tett. 1910-ben készült el teljes pompájában és fogadta negyedik, egyben utolsó látogatásán a császárt.
Az új kastély megépítése mellett természetesen a protokolláris feladatoknak is eleget tevő díszkert is a kivitelezés szerves részét képezte. Habsburg Frigyes főherceg a császári udvar főkertészét, Anton Umlauftot bízta meg a tervek elkészítésével, aki meg is alkotta 1907-1908 táján a legmagasabb uralkodói igényeknek megfelelő elképzeléseket.
Az elmúlt években a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. jelentős értékteremtő munkája révén megmentette a Karapancsai Kastély és Major épületegyüttesét.
A karapancsai komplexumot a Gemenc Zrt. felújította. A jellegzetes monarchia korabeli, ódon hangulatú épületek közül a legimpozánsabb a Vadászkastély, ahol az eredeti enteriőrt is rekonstruálták.
A szállásként működő Vadászkastély mellett teljes körű szolgáltatást nyújtó turistaközpont várja a látogatókat.
A Kiskastélyban kialakított erdészet- és vadászattörténeti bemutatóhely nyolc termében a főhercegi birtok kialakulása, a főhercegi család bemutatása, a területen végzett erdészeti, halászati, mezőgazdálkodási tevékenységek, a terület nemzetiségeinek bemutatása, a vadgazdálkodás és vadászati emlékek kiállításai kaptak helyet. Igazi kuriózumként, Izabella főhercegasszony több kinagyított korabeli fotográfiája segítségével, újból átélheti az érdeklődő múzeumlátogató a „boldog békeidők” karapancsai valóságát.
Az elmúlt években nemcsak a kastélyok újultak meg, hanem a korabeli tervrajzok és fotók alapján megtörtént a történelmi jelentőségű neobarokk kastélykert eredeti állapotot megközelítő helyreállítása is.

http://turizmus.gemenczrt.hu/a-karapancsai-kastely-es-major/

A napokban autózom Bajától délre a z ismeretlen kis falu határában egy temető mellett. A szemem sarkából egy érdekes keresztekből álló, sűrű sír együttes képe villant be balról.
Ráfékeztem – gondolva ezt érdemes közelebbről is megtekinteni, kiemeltem a fényképezőgépem és irányt vettem a Vadgesztenye fákkal övezett sétányon.
Különleges egyedi emlékművet találtam a temető végében kialakítva a helyi Német önkormányzat jóvoltából. A régi míves sírkeresztekből ívelt formában hozták létre az emlékezés kő-koszorúját. A sírhalom üzenete egyértelmű a mai látogató és a helyi lakosság számára. A fotók is tiszteletadást jelentenek számukra. A temetői kereszteken látható kiválóan megőrződött fényképeken minden korosztály arcképe visszaköszön ránk. A németség tragikus sorsáról, a kommunisták történelmi bűneiről még mindig keveset beszélünk.
Mária Terézia császárnő által betelepített németeket a II. világháború végén szervezett lakosságcsere idején ( 990 német állampolgárt) telepítették ki Németországba Gara településről.

Bagyinszki Zoltán

Páris patak szurdokvölgye (Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon) természetvédelmi területet Nógrádszakál községtől északra találjuk ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. A nógrádi (Grand Canyon) az év nagy részében teljesen száraz. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 m mély, szinte függőleges falú szurdok-völgyben.
Nógrádszakáltól északra, közvetlenül az Ipoly folyó által jelzett magyar-szlovák határ szakaszon egy epiklasztitokból illetve egyéb vulkanoszedimentekből (vulkáni üledék) álló képződménycsoport bukkan a felszínre. Ez a képződménysor a feltehetően a Central-Paratethys idejében, a bádeni korszakban kb. 15 millió évvel ezelőtt a középső miocénben itt kanyargó folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel. A terület szerkezet földtanilag a magyarországi Etesi-árok északnyugati folytatása, melyet dél-Szlovákiában Tőrincsi-ároknak neveznek. A táj sajátos geomorfológiáját, azaz a fennsík jellegét a területet felépítő kőzetek adják, a középső miocén korú tufába ágyazódott kemény agglomerátumos és andezites törmelék réteg megvédte az alatta lévő lazább üledékeket a lepusztulástól, így a mostanra feltárt rétegből szinte érintetlenül kerülnek felszínre paleontológai (őslénytani) leletek és földtani értékek. A földtani értékek iránt érdeklődő még számos érdekességet fedezhet fel a természetvédelmi táblával megjelölt Páris-patak szurdokvölgyében is.
Nógrádszakál közelében, amely a „Palóc Grand Canyon”néven is ismert. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, és a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit lehet megcsodálni. A hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölémagasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni. Indák nyúlnak a gyanútlan vándor után, és szúnyoghadak ostromolják. Tavasszal és ősszel, esőzések idején még csordogál a Páris patak, egyébként a látogató csupán a kiszáradt medret láthatja, amelyben érdekes mintázatú és színű köveket lehet gyűjteni.

http://magyarnemzetiparkok.hu/bemutatohelyek/paris-patak-volgye/