bzadmin archívuma

Jászberény – Termálfürdő

Határon belül - 93.000 km2

A létesítményben található termálfürdő egész évben várja a regenerálódásra, gyógyulásra vágyókat. Jászberény központjában 1964-ben nyílt meg a fedett, török kupolás gőzfürdő. A fürdőben 2 db melegvizes körmedence található. A fürdő gyógyszolgáltatásai keretében víz alatti gyógytorna, orvosi gyógymasszázs, víz alatti sugármasszázs (tangentor), valamint iszapkezelés vehető igénybe. Mindezen túl azonban még az alapszolgáltatások közé tartozik a szauna, a kamillás gőzkamra, a pedikűr és a manikűr is. A fürdőben egyéb szolgáltatások is igénybe vehetők: konditerem, szolárium, női- és férfifodrászat, kozmetika, büfé.

A fürdő 800 méter mélyről érkező termálvize főként reumatikus megbetegedésekre ajánlott. A fürdő TB által támogatott gyógyszolgáltatásokat is nyújt, illetve egészségpénztári elfogadóhely.

http://www.gyogyvizek.hu/termalfurdok/jaszberenyi-strand-es-termalfurdo.html

A termálfürdő egyedi ” törökös” kupolás részlete igen látványos, amely a termálfürdő ( a város egyik ) jelképe is lehetne ……
Alkotója, TERVEZŐJE: ZALAVÁRY LAJOS Ybl, Kossuth és Príma Primissima
díjas építész.
A fürdőzőket 1964 óta fogadja ez a dupla formavilág – az épület
1960-1964 között épült.

Bagyinszki Zoltán

Homoród – Vártemplom

Erdély - Partium

Homoród csodaszép erődtemplomáról híres. Az építkezés a XIII. század végén kezdődik, amikor felépül egy famennyezetes és freskókkal teli kicsiny templom és egy harangtorony. 1500-ban kezdik el a templom bővítését. A falakon lévő freskók a XIII, XIV és XV.században készültek. A Krisztus dicsőségben a szivárványon ma is látható, akárcsak a 12 apostolról készült freskó. A kazettás mennyezet középső kazettáján az 1800-as szám szerepel.

Az oltár felett látható az orgona. A templomtorony közel 28 m. 1623-ban egy hatalmas tűz kiégette az építmény farészeit. Renoválását követően egy feliratot is kifüggesztettek: “Anno 1623 dic 13 Aprilis incendio per incuram Andreas Henrich orto conflagrata haec turris restauratur 1626 jun. 19, pastore existente Georgio Vustio”, vagyis: 1623 április hó 13-án Andreas Henrich gondatlansága miatt lángba borult ez a torony – resturálták 1626 iúnius 19-én, az akkori lelkipásztor Georg Wust. Ebbe a toronyba költöztették 1932-ben az addig haranglábon állt három harangot.

http://www.welcometoromania.ro/E60_Sighisoara_Sinaia/E60_Sighisoara_Sinaia_Homorod_Biserica_Fortificata_m.htm

Gyimesbükk – Rákóczi vár

Erdély - Partium


Egyes vélemények szerint Bethlen Gábor építtette 1626 körül. Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt – védelmi szempontból nem volt jelentős, bár az időnként Moldva felől betörő fosztogató tatároktól
védeni kellett az országot. Első neve Ghemes vára volt, amit feltételezések szerint a területen akkoriban élő gímszarvasokról kapott. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. A mádéfalvi veszedelem után az osztrák
csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest bővítették. Helyszűke miatt csak néhány kisebb helyiség volt benne. Nagyrészt helyi sziklákból, kisebbrészt téglából épült. 1773. júniusában II. József is meglátogatta a várat.A vár a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű hegygerinc-nyúlványára épült, mely a Tatros völgyébe érve meredeken ér véget. A vár és az út közötti szintkülönbség kb. 30 méter volt, ezért várépítéskor feljárót építettek ide, amelyet később fatetővel fedtek le.A vár a 19. század közepéig volt használatban, amíg meg nem épültek a határkapuk, vámhivatali épületek és a határőr laktanyák.
1894-ben Magyarország és Románia új vasútvonal építését határozták el, mely a gyímesek völgyében lépi át a határt. A Csíkszereda-Gyimesbükk-vasútvonal megépítése szükségessé tette két bevágás elkészítését: az egyik a falu fölötti dombot és a rajta álló temetőt érintette, míg a másik a várhegyet. A vasút a Gyimesbükk elhagyása után a vár tövében átlépi a Tatros folyót, elhalad a 30. számú vasúti őrház mellett (mely a MÁV legkeletibb őrháza lett) és utána néhány méterrel átlépi a határt. Ezután újabb hídon kel át a Tatros fölött – de már a román oldalon. A várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vonal
elvezetéséhez, amelynek során a régi feljárót elbontották, és új, meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek. A vasútvonal a magyar oldalon 1897. október 18-án nyílt meg. A román fél 2 év késéssel, 1899. április 5-én készült el a vasútépítéssel, ekkor indult meg a határforgalom.
A trianoni békeszerződés után a határátkelőhely megszűnt, csak a II. bécsi döntés (1940 ősze) után került vissza a magyar határ ide a világháború végéig. A 20. század során a vár feltárása, helyreállítása elmaradt, falai erőteljesen pusztulnak. Turisták által szabadon, ingyenesen látogatható.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gács – Forgách – Wenckheim kastély

Felvidék


1736-1767

Köszöntő a 40.000., a hetes “bűvös” szám jegyében!

Tisztelt érdeklődő online utazók, a fotográfus szerkesztő a jubileumi képsorozatért az impozáns megújult épületcsodáért, a magyar kastélyépítészet egyik reprezentatív épületéért ( feleségével Erzsébettel) kiutazott
a Felvidékre és ezzel köszönti a honlap látogatóit. Lehetséges hogy nincsenek véletlenek , 20 éve volt itt először dokumentálni a kastély állapotát – akkor még diára készültek a felvételek. Békésből, a Wenckheim birtokról a nógrádi Wenckheim birtokig – kicsi a világ.

A tönkretett és meggyötört romkastély júniustól teljes egykori pompájában látható, köszönöm mindenkinek (szlovák kastélybarátainknak-a kassai vállalkozásnak: IMET rt. ) akik szakszerűen rehabilitálták- táltatták a már messziről hívogató
reneszánsz alapokra épült barokk Forgách – Wenckheim kastélyt. A Losonc felőli útról érkezve érdemes megállni és pár képet készíteni teleobjektívvel a várhegy tetején található saroktornyos, 3 szintes – 7 kupolás épületről.
A kastély látványa a főhomlokzatot tekintve a leghatásosabb. Visszaköszön a Grassalkovich típusú magyar barokk kastély formavilága. Ablakok, erkély, párkányok, kapuzat, díszítések, timpanon, kupola, ép.tömeg .
( Gács, Gödöllő, Pécel, Hatvan, Pozsony, Nagytétény és Gernyeszeg ).

Érdemes megtekinteni élőben is a határhoz igen közel található ötcsillagos kastélyban működő: 4 csillagos kastélyszállót. Az igazi meglepetést az egykori belső udvart lefedve – ott kialakított – körben árkádos étterem látványa- és részletei nyújtják.
Az üvegtető, a kőintarzia, a stukkók, falképek, a bútorzat és a kellemes zenével megtekinthető sok-sok magyar történelmi arckép igazi meglepetés (nem szoktuk ezt meg tőlünk északabbra).
Azonban a lépcsőház és a díszterem is megér egy misét….. a szűk dombtetőn kialakított park és rózsakert egyedi megoldás, az onnan látható panoráma még az egykori megálmodó- tervező Mayerhoffer András elismerését is kivívhatná.Kivívná!

Hölgyeim és Uraim! köszöntöm a honlap napi 500 látogatóját. A magyar történelmi építészet egyik gyöngyszeme méltó a 40.000 képszámhoz, a honlap jubileumához. Hármas, talán többes ez a jubileum, hiszen a barokk átépítés befejezésének dátuma 1767 és a fotográfus első kastélyos könyvének előkészítő feladatai pont 20 éve zárultak le 1987-ben . A kastélyok a történelmi Magyarországról c. színes album 1998- ban jelent meg. Ott a rövid képes ismertető Gácsról a 67. oldalon található.

Mivel lehetne röviden jellemezni a fenti képsorozat tartalmát ? Művészet – történelem – reprezentáció a hetes szám jegyében! 47 fotóval alátámasztva…….( A Wenckheim Ferenc által történt átépítés befejező dátuma 1897)

Bagyinszki Zoltán szerkesztő fotográfus

Poroszló – tájház

Határon belül - 93.000 km2

A tájház 1884-ben épült, 1989-ben avatták múzeummá az egykori Sárándi-féle házat.
Állandó kiállítás:Halászati népi használati eszközök.
Évente kétszer nyitott porták a tájházban kézműves bemutatóval, főzéssel.

http://www.fesztivalnaptar.hu/tajhaz-muzeum/I311651/

Füleki vár

Felvidék

Az első írásos emlék a füleki várról 1242. február 2-ából származik. Birtokosai között találjuk Hartwig lovagot (1283), Egyed mestert, trencséni Csák Mátét (1311–1321), Fónyi Balázst (1322-től) vagy Kónyát 1354-től.1483-ban Mátyás király hadserege Lábatlan András parancsnok vezetésével bevette (a várúr, Perényi a harcok során megszökött). A
várat 1490-ben II. Ulászló király Ráskai Balázs tárnokmester (Ráskai Gáspár apja) gondjaira bízta.

Történészek szerint a 12. században a mai vár helyén már fából készült erődítmény állt, a várat úgy emlegetik, mint amelyik átvészelte a tatárjárást. Egy 1246. január 10-én kelt királyi oklevélben szerepel először Fülek, annak kapcsán, hogy a várat és tartozékait IV. Béla elkobozza akkori garázdálkodó urától, a Kacsics nemzetségbeli Folkustól (Fulkó), s odaajándékozza a Pok nemzetségből származó Móricnak. Fulkó a tatárjárás idején haranggal csalogatta magához a tatárok elől menekülőket, akiket aztán kirabolt és megölt. Tény, hogy meggyilkolta a rokonát is, amiért aztán a király (istenítéletként) párbajra ítélte, de barátai közbenjárására kegyelmet kapott. Ennek ellenére folytatta a gaztetteit; hamis pénzt veretett, a királyt sértegette stb., aki mindezt megelégelve arra ítélte, hogy meztelenül párbajozzon egy harcossal. Fulkó azonban a börtöntársával megölte az őröket és megszökött. Magányosan élt, amíg öngyilkosságot nem követett el. A vár alatti települést 1255-ben említik a források, 1262-ben már anyaegyháza is volt. Fülek 1423-ban városi privilégiumot kapott. A várat a fent említett urak birtokolják, míg 1453-ban Zsigmond király a Perényieknek adta bérbe. 1438-ban Erzsébet királynő tulajdonában volt, aki 1440-ben védelmi célokra megerősíttette. Mátyás király hada 1483-ban bevette a már erődítménnyé emelt várat. Mátyás halála után, 1490-ben a vár vezetését Ráskai Balázsra bízták. A középkori Fülek – a vár és a város – volt a királyé, a királynőé, Csák Mátéé, volt királyi adomány és zálogbirtok, például a Perényieké, akiktől Mátyás király erővel vette vissza. Mohács után megnőtt Fülek jelentősége. Akkori ura, Bebek Ferenc megerősítette a várat, de 1554-ben a török elfoglalta és 39 évig innen sarcolta a környék falvait, sőt, a bányavárosokat is, amelyeknek kapuja Fülek volt. Az 1593-as csata Ráskai Balázs lányát Bebek Ferenc vette feleségül és nászajándékba a várat kapta. Bebek gondoskodott a várról és az olasz Alessandro da Vedano tervei alapján egy erős katonai erődítménnyé építtette át 1551-ben. A régi vár egy középső várrésszel és két új, ötszögalapú bástyával, valamint egy 6 méter vastag fallal bővült, amelyben ágyúkat helyeztek el. Továbbá hozzáépítettek egy falat – amely körülvette az egész várat – két kör alakú bástyával, amelyeknek feladatuk az volt, hogy védelmezzék a vár alsó és középső területeit. Ez a két bástya 10 m mély árokkal volt körülvéve és csapóhídon keresztül lehetett bejutni a várba, amit végül a törökök – árulással – 1554. június 16-án mégis bevettek.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hajdúböszörmény – Református templom

Határon belül - 93.000 km2

A templomot Gerster Kálmán tervei alapján építették 1897-98-ban. Téglalap alaprajzú, hossza 44,5 m, szélessége 24,5 m. Boltíves Rabitz mennyezet festett, a körbe futó karzatokat vas oszlopok tartják. A torony a templom falának magasságáig négyszögletes, azon felül nyolcszögletes, magassága 47,7 m , jelenleg három harangja van. A templomban 1788 ülőhely van. A három manuálos orgonát Angster József építette 1898-ban 35 változattal. 1913-ban Angster mester újította fel, 1943-ban villany fújtatóval szerelték fel, majd 1980-ban Bordás István modernizálta.

http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,337,0,0,1,0

Balatonkeresztúr – Római katolikus templom

Határon belül - 93.000 km2

A templomot Festetics Kristóf építtette egy korábbi, pusztulóban levő templom helyén, a legenda szerint azért, mert egy nagy vihar alkalmával a Balaton vizében hánykolódó csónakját itt vetették partra szerencsésen a hullámok. Festetics az építkezéshez
1753-ban kért engedélyt Padányi Biró Márton veszprémi püspöktől, egyben arról is értesítette, hogy a templomhoz Szent Péter és Szent Pál tiszteletére oldalkápolnákat is tervez hozzáépíteni. Az építkezés 1753 és 1758 között zajlott Hofstadter Kristóf
uradalmi építész tervei alapján. Freskóinak készítője ismeretlen: sokáig úgy vélték, hogy Dorfmeisert István művei, ám újabban azt is sejtik, hogy inkább Maulbertsch Antal vagy valaki az ő köreiből festhette őket.

A templom orgonáját 1934-ben készítette az Angster orgona- és harmóniumgyár. 2003-ban négy új mellékoltáron kívül elkészült az Isteni Irgalmasság Oltár is, amelynek képe Amerikából érkezett. 2005-ben új szőnyegeket és üléshuzatokat kapott a templom, és az orgonát is felújították, a következő évben pedig teljes külső felújításon esett át az épület. Ugyanekkor kicserélték a hangosító berendezést is, és Fátimából beszereztek egy új Mária-szobrot is. 2007-ben és 2008-ban folytatódtak a belső fejújítások.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gyula- a Szecesszió Világnapja 2017-ben

Gyula városa

Tablókiállítás és pódium-beszélgetés az Alföldi szecesszióról, amely megtekinthető a Mogyoróssy János Városi Könyvtár kistermében( június – július ).
Közreműködtek: Brunner Attila , Bagyinszki Zoltán, Bálint Imre, a Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány és a Mogyoróssy János Városi Könyvtár munkatársai, köszönjük.
Világnapi programok helyszínei Magyarországon : Budapest, Kaposvár, Kecskemét, Szeged, Gyula és Szabadka.

Bagyinszki Zoltán
——————————–
Lechner Ödön és Galbács Imre műve, a mi örökségünk

A szecesszió világnapját 2013 óta – magyar kezdeményezésre – június 10-én ünnepeljük. A 2017. évit az Alföldi szecesszió című, vándorló tablókiállítás köszönti a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A Kiskunfélegyházán, Nyíregyházán, Nyírbátorban, Szegeden és Szentesen már bemutatkozott, húsz tablóból álló kiállítást létrehozók számára ez nagy öröm, hiszen Gyula annak – Debrecennel és Kiskunfélegyházával egyetemben – szülővárosa. Gyulai kötődésű a fogalom, az „alföldi szecesszió” maga is, amelyet a szóban forgó tíz altémára és tíz alföldi mikrorégióra összpontosító tabló feldolgoz.
Az „alföldi szecesszió” kifejezést a hasonló című, 2008-ban megjelent album honosította meg. Ez a Bagyinszki Zoltán gyulai fotóművész felvételeivel és Gerle János szerkesztésében megvalósult könyv a címével rokonszenvesen, de merészen állította: létezik egy sajátos, csak az Alföldre jellemző variánsa a szecessziós építészetnek. (Az épületleírásokat részben O. Csegezi Mónika, Szekernyés János, Novák István, Ozsváth Gábor Dániel és Dömötör Gábor írta.) Ez a teljességre nem törekvő válogatás elsősorban a regionális szemlélete miatt volt úttörő, mivel ez a gondolkodás még ma sem teljesen bevett megközelítésmód, holott a bölcsészettudományi szakkutatások már bizonyították, hogy a modernizmus nem egy egyeduralkodó stílus vagy jelenség egyedüli érvényességét jelenti. Igenis számolni kell alternatív, például – és a mi esetünkben – régiós kánonok egymásmellettiségével is, hiszen a világ különböző szegleteiben élők a modernség támasztotta civilizációs kihívásokkal szemben egyaránt érvényes stratégiákat alakíthattak ki.
Az Alföld ilyen, egyéni úton járó régió, egyúttal sok tekintetben különbözik mind a Dunántúltól, mind pedig Erdélytől. Az a parasztpolgári társadalom, amelyről a Békés Megyei Levéltár gyulai polgárokat bemutató kötetének (Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919, szerk. Héjja Julianna Erika – Erdész Ádám, Gyula 2010) köszönhetően tudunk meg többet, csak belülről érthető meg: az itteni urbanizációs folyamatokat és a polgárosodás lokális ütemét nem érdemes összemérni nyugat-európai városmodellekkel és társadalommodellekkel. Ez korántsem jelenti azt, hogy lebecsülendő lenne az alföldi polgárosodás: a jövedelmüket elsősorban mezőgazdasági, s nem ipari tevékenységből szerző, nagy határú és nagy lélekszámú települések, amelyek korábban a mezővárosi rangot mondhatták magukénak, ritka erős polgári öntudattal kezdtek építkezésekbe a 19. század végén. (A polgári öntudatot jól mutatja a Ladics-ház páratlanul fennmaradt berendezése is.)
Az épületeken látható virágmotívumos, majd népművészeti ornamentikából merítő dekoráció szó szerint e városok, városképek kivirágzását eredményezte. Mégpedig olyan szemrevaló módon, amilyennel az ország más vidékein nemigen lehet találkozni. Keserü Katalin, aki elsőként körvonalazta 1989-ben ezt a kelet-magyarországi jelenséget, nem véletlenül illette „virágos stílus” névvel (még az erdélyi Marosvásárhelyt is ideértve). Keserü úttörő írásában elsősorban a középületekre figyelt, azonban feltűnhet, hogy az esetenként teljes városképeket uraló középületek mellett számtalan lakóház is szecessziós stílusban épült, ami elsősorban arra világít rá, hogy e parasztpolgári társadalom mennyire nyitott és kezdeményező volt, ha a legmodernebb építészeti stílus felkarolásáról van szó.
A mezővárosi modernizáció további jellegzetessége, hogy megőrizte az előző századoktól örökölt településszerkezetet, nem törekedett annak brutális átalakítására, mint az 1960-as évektől megvalósuló városrendezések. Ez a Közép-Európában és a Kárpát-medencében is sajátos településkép a funkcionális megosztásra épült, amelynek kialakulása a történelmi körülményeknek is betudható. A török kori pusztásodás, a hiányossá vált településhálózat következtében jött létre a nagy településhatár, a piacfunkciót ellátó teresedést jelentő központi mag és a köztük elhelyezkedő, falusiasan elterpeszkedő lakóövezet hármassága. E városszerkezetre nem tekintettek értékként a 20. század második felében, amikor a modernizmusnak egy felülről erőltetett, egyedül érvényesnek tekintett, tájidegen paradigmáját akarták érvényesíteni. Ezt az egyébként gazdaságföldrajzzal foglalkozó Zoltán Zoltán illette kritikával 1980-ban: „főleg építészeti körökben gyakran visszatérő »felismerés«, hogy a mezővárosi építészet nem tartalmaz olyan értékes és a jövő számára is megőrzendő városépítészeti emlékeket, amelyeket a városrekonstrukciók és -fejlesztések során érdemes lenne figyelembe venni. Ergo: a mezővárosok épületegyütteseit először le kell rombolnunk ahhoz, hogy a helyükön modern, levegős, lakótelepszerű városrészeket tudjunk építeni. Ez a lehető leghelytelenebb nézet, amivel szembe kell szállnunk és éppen a mezővárosok vonásainak és értékeinek bemutatásával bizonyítanunk, hogy a mezővárosi múlt nem szégyellni és letagadni való hagyománya a magyar városépítészetnek, hanem ellenkezőleg olyan értékei vannak, amelyektől, ha divatos modernkedéstől hajtva megfosztanánk magunkat, jóvátehetetlen kárt okoznánk.” (Alföldi tanulmányok, Békéscsaba 1980, 123–143.) Ezek a – képletesen szólva – pusztába kiáltott szavak akkor visszhangtalanok maradtak.
Ma viszont a regionális gondolkodásnak újra van némi táptalaja, mint ezt a Papp László 2009-ben megjelent urbanisztikai esszéje mutatja (Gyula, az alföldi kisváros. Kritikai regionalizmus és szerves városfejlődés a periférián, Gyula 2009), vagy éppen Nemes Roland posztmodern épületei, amelyek érzékenyen reagálnak a gyulai szecesszió motívumkincsére (Hétvezér utca 3., Október 23. tér 7.). Megvan tehát a visszakapcsolódás igénye a 20. század eleji regionális szemlélethez.
A 19–20. század fordulója Európában a régiók felemelkedésének időszaka, s ez az egymással párhuzamosan megjelenő nemzeti stílustörekvésekkel is összekapcsolódott. Utóbbiak nemzetközi bemutatkozását a világkiállítások segítették elő. Ezek közül hazánk szempontjából talán a legjelentősebb a 1900-as párizsi világkiállítás, amelynek a magyar iparművészetet bemutató pavilonját Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezték Lechner Ödön-i magyaros szecessziós formákkal. Ez volt a Lechner által keresett nemzeti stílus nemzetközi bemutatkozása. Lechner egyéni stílusának közvetlen és korai hatását szinte kivétel nélkül alföldi épületek jelezték: a legközvetlenebb példa a Komor Marcell és Jakab Dezső irodáját létrehívó építkezés, a szentesi Petőfi Szálló (1897–1899); de idesorolandó a ceglédi gimnázium, Pártos Gyula műve (1902–1903); Bálint és Jámbor egy másik munkája, a szatmárnémeti Pannónia Szálló (1899–1900), a Baumhorn Lipót tervezte szegedi új zsinagóga (1899–1903). Valamennyi építész Lechner közvetlen munkatársa volt. A magyaros stílus ilyen korai és közvetlenül Lechnerhez kapcsolódó alkalmazására városi, közületi költségvetésből megvalósult épületek esetében Budapesten kívül csak az Alföldön akad példa. Ez nem lehet véletlen – már azért sem, mert Lechner 1902-ben, Szegeden lépett először a nyilvánosság elé, hogy összegezze építészeti ars poeticáját, s ebben nagy jelentőséget tulajdonított az Alföldnek. „A nálunk bányászott kövek legtöbbje éretlen, építésre alkalmatlan vagy igen drága, az Alföldön pedig egyáltalában nincs kövünk. Tehát önkéntelenül is a modern építőművészet zászlaja alá kell állnunk, melynek építőanyaga a vas, a beton és a kerámia. S ez a szempont nagyon fontos itt a magyar Alföldön, amely kénytelen volt sárból építkezni, és ezzel lehetetlenné vált reá nézve a monumentális építkezés. A modern és hozzá magyar építőstílus, […] megadja az Alföldnek azt a lehetőséget, hogy építkezésének monumentális arányokat adjon […].” (Lechner Ödön: A magyar építőművészet. Szegedi Híradó 1902. június 3. 1–2.) Okkal tételezhető fel, hogy az építtetők ebben a kifejezési eszközben látták meg saját magukat, s hogy e színes építészet alkotásait azért fogadták sajátjukként, mert eleve közel állt (más régiókétól megkülönböztethető) vizuális kultúrájukhoz. A fentiek ismeretében megkockáztatható az is, hogy a Párizsban, a „19. század fővárosában” 1900-ban nemzeti érvényességű szerepben feltűnt lechneri szecesszió elsősorban az Alföldön segítette elő a regionalizmus kibontakozását. (S hogy az alföldi regionális öntudatot, illetve a magyar szecesszió alföldi népszerűségét mennyire határozta meg a hazafiság, annak meghatározását szintén meg kell majd kockáztatnunk egyszer, további kutatások után.)
A szecessziós építészetre tehát bátran tekinthetünk a városok, városlakók önkifejezési eszközeként, a már említett polgári öntudat jeleként. A szóban forgó polgárosodásban mindenképp ki kell emelni a zsidóság szerepét. Gyula esetében részletesen ismertek a zsidó építtetők (D. Nagy András: Izraelita házak Gyulán, Gyulai Zsidó Alapítvány, Gyula 1996), s ez a lajstrom nagy átfedést mutat a gyulai szecessziós épületek listájával. Másrészt úgyszintén ki kell emelnünk a németeket, akikről Csete Gyula néprajzi kutatásaiból is tudjuk, hogy hagyományosan az urbánusabb házformák Békés megyei meghonosításában játszottak nagy szerepet. A mintáikat több esetben a középületek adták. Gyulán a ma sajnos használaton kívüli egykori polgári leányiskola és a városi takarékpénztár emelkednek ki elegáns téglaszalagos díszítésükkel és többrétegű, többszínű vakolatból kialakított ún. sgraffito díszítésükkel. Mindkét épület a helybeli Pfaff Ferenc munkája, ahogy feltehetően a Scherer Ferenc utca 58. szám alatt felkereshető ház is. És most több tekintetben is elmondható, hogy „helyben vagyunk”, mert éppen a téglaszalag és a sgraffito párosítása az, amely Gerle János szerint alföldi, regionális stílusjellegzetesség.
Azonban korántsem csak a lechneri szecesszió volt jelen volt Gyulán. A Kós Károly által vezetett Fiatalok csoport esztétikája szintén megtalálható a városban (Mende Valér: Komló Szálló), amely különösen a központ épületegyüttesét nézve meghatározó, a Royal mozival, a Stéberl-házzal, a Béke sugárút, Hétvezér utca és a Jókai utca elejének épületeivel, de a Körös vizében is kacsos-indás-bütykös vonaldekoráció tükröződik (Bodoki utca 1.). A késő historizmus egyénien századfordulós atmoszféráját épületeibe integráló temesvári Székely László is kötődik ide két villával (Béke sugárút 50. és Eötvös utca 2.). Az utóbbi, Czinczár Aldolfé, városképi tekintetben is kiemelkedő, az Árpád utca ferde vonala mintha egyenesen ehhez az épülethez vezetne. Találni neobarokkos, klasszicizáló épületet (Városház utca 26.), és a geometrizáló irányzat emlékei szintén jelentősek. Marosán gyertyaöntő házának (Vár utca 8.) díszítése közben a gyulai kőműves, Galbács Imre talán még bécsi kortársainál is merészebben bánt a geometriával; s elképzelhető, hogy ő kísérletezett a körzőjével és a vakolattal Miskutza Péter hentesüzletének (Eminescu utca 2.) felhúzásakor is. Gyula méltán büszke lehet a sokszínű és izgalmas épített örökségére, s most, hogy tudatosítottuk, csak Gyulán ilyen számos irányzat van, képzeljék, milyen gazdag az Alföld szecessziója!
Az Alföldi szecesszió című vándorkiállítás célja, hogy egyrészt az emlékek lehető legszélesebb körét felgyűjtse, másrészt erre a jelentős részben még mindig láthatatlan örökségre felhívja a figyelmet. Tablóink számos olyan településre is kitérnek, amelyeket a szecesszióval kapcsolatban soha korábban nem említettek, például Tiszakécske, Abony, de itt van egy egész megye: Jász-Nagykun-Szolnok, ahol szintén számosak a századfordulós látnivalók, mégse hozzák hírbe a cifra Nagyváraddal, Szabadkával vagy Kecskeméttel kapcsolatban. Felkutattunk továbbá lebontott épületeket vagy meg sem valósult terveket, amelyek ugyanúgy az alföld építészeti önállósodására mutatnak, mint a megmaradt épületek.
Örömteli, hogy az alföldi városok élen jártak a szecessziós emlékek megóvásában is. Hogy csak az aktuálisakat említsük: idén született újjá a szentesi Petőfi Szálló, és kapta vissza eredeti kirakatportáljainak egy részét a kiskunfélegyházi városháza, s még csak egy éve, hogy a Komló Szállóban is rekonstruálták Mende egyéni éttermi enteriőrjét. Minél több a felújítás, a kiállítás készítői annál keserédesebb rezignáltsággal vehetik tudomásul, hogy a 2015-ben készített tablók maguk is gyorsan avulnak: rajtuk még a felújítás előtti állapotban szerepel a kiskunhalasi városháza és a szentesi szálló is. A felújítások világosan mutatják a társadalmi igényt a szecessziós emlékek megóvására, ami napjaink urbanizációja felől is aktuális jelentéssel bírhat. Az építészek és a polgárok modernitásnak egy olyan, élhető alternatíváját teremtették meg, amelyet a korabeli füstös, poros, zajos világvárosokból valóban a kivonulás, latin szóval a szecesszió igényével fogalmaztak meg. Az alföldi mezővárosok – legalábbis a velük sokat foglalkozó Erdei Ferenc felfogásában – ugyanis meglehetősen közel álltak ahhoz az utópiához, amelyet az iparosodásban elöljáró Angliában Ebenezer Howard fogalmazott meg 1898-ban: tőle ered a kertváros eszméje, amely a nagyváros és a természet közötti felborult egyensúly helyreállítására törekedett.
A szecesszió üzenete tehát nemcsak a szépség üzenete, hanem az élhető mindennapi környezeté is. Ismerjük meg ezt a környezetet, s szomszédvárosok hatalmas tulipános ládákban és ládákon őrzött kincseit – közös kincsünket.

Brunner Attila – Veress Dániel

(Az Alföldi szecesszió című vándorkiállítás gyulai megnyitójának szerkesztett, részben átdolgozott változata, amely a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban hangzott el 2017. június 9-én. A szerzők a kiállítás kurátorai.)

Gyula – ÁTVÁLTOZOTT a Bene villa

Gyula városa


Ismét megszépült egy gyulai épület, ismét gazdagodott a város egy értékes látnivalóval-megszépült,átváltozott (átváltoztatta a várost szerető, tisztelő művészbarát vállalkozó.) A helyi kultúra, az egykori városi képtár vonzó szecessziós ízlésű helyszínét.
Köszönöm, “köszönjük és gratulálunk” a szép kis gyulai szálloda üzemeltetőinek.
Információm szerint a kultúra magyar városában – a legismertebb gyulai szecessziós középület szomszédságában-kiállítások formájában a művészet is visszaköltözik majd a belső terekbe….

Bagyinszki Zoltán fotográfus, néhány képpel érzékeltetném a múltat, az előzményeket is…