Kiss Gyuri barátunk, az égi művészek között alkot tovább….

Gyula városa

Bagyinszki Zoli – a barát – búcsúzik:

Gyurinak, Gyuriról  még utoljára, baráti tisztelettel:
A búcsúztatást követő napokban ülök a számítógépem előtt, keresem a gondolatokat, a képaláírások szövegét tervezgetem. Megidéztem a közös feladatainkat, találkozásainkat, a kórházi kezelésed szomorú időszakát, majd a baleseted utáni hosszú telefonbeszélgetéseinket. Készültél haza Gyulára, készültünk a Kohán Képtárban tervezett kiállításodra.
Igazán közel 10 éve kerültünk egymáshoz, amikor a gyulai 1956-os emlékmű-állítás és az ünnepség megszervezése volt a feladatunk. Nekem a Te barátságod igazán sokat jelentett – a kölcsönös tisztelet az általad megnyitott budapesti, Rákos-hegyi kiállításom alkalmából érződött leginkább.
Örömömre szolgál, hogy több alkalommal is fotózhattam a magát mindig is gyulainak valló szimpatikus művészt és alkotásait. Nagyon termékeny alkotó voltál.
A búcsúképeken a Hozzád kapcsolódó rendezvények és alkotások láthatóak. Ezt kiegészíti majd reményeim szerint egy később tervezett kiállítás.
Két hónapja voltam nálad és akkor egy gazdag fotósorozatot készítettem a kedves barátomról, egy élő legendáról, egy Munkácsy-díjas szobrász-, festő- és éremművészről.
Fölnéztem rád, a 800 érem önmagáért beszél (sokat láttam ezekből a házi múzeumodban), a „Gyulai vár” – érmed modern internetes világsiker. A köztéri alkotásaid nemkülönben örökre beírtak a művészettörténetbe.
Mint a jók általában, váratlanul mentél el, de kedves, vidám, szókimondó, közvetlen egyéniséged őrizzük lelkünkben sokáig, én a képeim segítségével teszem ezt.
Szia, Drága Gyuri Barátom!

(Gyuri kreatív egyedi művészetéről, alkotásairól részletesen olvashatunk az interneten.
Fotók: Bagyinszki Zoltán, Rusznyák Csaba , Rákoshegyi Műv.ház)

 

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!