Hodász Cigány / Roma tájház

Határon belül - 93.000 km2

Hodász település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, Budapesttől 300 kilométerre, Nyírbátor és Mátészalka között. Népessége mintegy 3500 fő, ebből körülbelül 1700 fő a cigány lakosok száma. Anyanyelvük szerint kétfajta cigány lakik a településen: vannak, akik beszélik a rromani, azaz a cigány nyelvet, és vannak, akik már sajnos elfelejtették, akik nem beszélik, azok a magyar cigányok.
Hodász az itt lakó cigányokról vált híressé. 1941-ben a településre érkezett egy görög katolikus fiatal lelkész Sólya Miklós, aki a magyar egyházközösségben szolgált és emellett szabadidejében eljárt a cigánytelepi putrikba, hogy az ott lakókkal Istenről beszélgessen. Később a közösség idősebb tagjai kérésére és adománygyűjtésének köszönhetően közösen megvettek egy vályogházat, amit kápolnává alakítottak, majd cigány nyelvre fordították a liturgiát, hogy anyanyelvükön tarthassák az istentiszteletet. Az idős esperes, akit a közösség raśaj –nak (papnak) szólított közel ötven évig tevékenykedett a településen, papi munkája mellett gyakran szociális feladatokat is ellátva. Ma gyönyörű kápolna áll az egykori vályogházból átalakított kápolna helyén. A kápolna mellett található egy közösségi ház, az idősek otthona, mögötte egy anyaotthon és nemrég épült az óvoda. A falu felekezeti megoszlása gazdag képet mutat, az említett görög katolikus roma kápolnán kívül találhatunk itt egy görög katolikus magyar templomot, egy római katolikus templomot, egy evangélikus templomot és a Golgota Keresztény Kisebbségi Gyülekezet imaházát.
A köznyelven a falu cigány telepnek nevezett részén – korábban Lenin utca, majd Ady Endre utca – a csökkentett értékű házak között található a Roma Tájház épülete. Az épület az 1950-60 –as években épült. Az egyosztatu döngölt sárfalazatú, nyeregtetős ház mellett a portán még két hasonló ház állt, amit a telepfelszámolás idején a csökkentett házak megépítésekor az 1970 -es években lebontattak. Rézműves Mihály Görög és felesége Brága voltak a ház második tulajdonosai. Ők építettek a szobához egy konyhát az 1970 –es években. Az idős házaspár halála után a családtagok eladták a házat egy idősebb házaspárnak, név szerint Rézműves Károly Kakárnak és a felségének. Tőlük vásároltam meg az ingatlant és a hozzátartozó telket igen elhanyagolt állapotban. A helyiek támogatásával 2001 –ben létrehoztunk egy félig földbe ásott putrit a telken, ami a II. világháború időszakának lakhatási körülményeit hivatott bemutatni.
A kétosztatu ház berendezése egy módosabb roma család lakáskultúráját ábrázolja. A szoba berendezése párhuzamos elrendezésű. Az ajtóval szemben, a két sarokban található a két ágy, közöttük pedig az asztal. A ruhák tárolására szolgáló rúd a famennyezethez van erősítve. Az ajtótól balra található egy láda a vendégek fogadására, mellette pedig egy szekrény, ami a melegebb téli ruhák tárolására szolgált. A konyha fő berendezése a csikóshátú tűzhely és mellette a kredenc. Az ajtótól balra található egy hosszú láda, ami a vendégek fogadására szolgált, mellette a sarokban egy fából készített lavortartó lavorral. Az ajtótól balra a sarokban található az asztal. A putri berendezése szintén párhuzamos elrendezésű. Az ajtóval szemben a két sarokban található a négy faágason álló deszkalapokból eszkábált fekhely, amit sárral tapasztottak, majd fehérre meszeltek. Tetejére szalma került. A fekhelyet dikónak hívták. A két ágy között található a fából készített asztal, amit szintén sárral tapasztottak és fehérre meszeltek. Az ajtótól jobbra található a sarokban az un. brugó. A négy faágasra vékony fákat tettek keresztbe, amit sárral betapasztottak és a sima felületre bádoglemezből készített egy lyukú szerkezetet tettek, amelynek csöve a falon keresztül vezeti a füstöt a szabadba. A tisztálkodási lehetőséget egy lavor jelentette. Az ajtóba szegeket vertek és arra akasztották a ruháikat vagy a párna alá tették azokat. A párnát durva zsákvászonból varrták, amibe szalmát tettek és egy szoknyát vagy kötényt tettek rá, hogy puhább legyen. Egy több tagú család tagjai ha ne fértek a dikón, akkor estére a földre szórt szalmán és kabátokon aludtak. Sötétedéskor mécsessel világítottak.
A Tájház gyűjteményének gyarapítására jellemzően ezévtől van lehetőségünk. Elsősorban a ház korabeli berendezéseire és használati tárgyaira összpontosítunk. Emellett fontosnak tartjuk bemutatni a hagyományos roma mesterségek szerszámait, eszközeit, használati- és dísztárgyait.

Rézműves Melinda
szakmai vezető – http://www.romatajhaz.hu (részlet)

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!