Királykői túra 1.

Táj és természet
A Királykő pionírjai
„régi csibészek…”

A Királykő igen korán felkeltette a brassói szász turisták érdeklődését. A XIX. század derekán már nem ment ritkaságszámba a legmagasabb csúcsának (Pásztor-csúcs, 2238 m) megmászása sem. Állítólag Kurz Antal 1842-ben fedezte fel itt a nevezetes visszhangot, melyet Méhely Lajos 1859-es (!) turistakalauza szerint teljes tisztaságában a főoromtól mintegy 43 lépésnyit leereszkedve a nyugati lejtőn, északnyugat felé kiáltva tapasztalhatunk meg.

A nyaktörő leszakadású nyugati oldalon először Filtsch Józsefnek sikerült leereszkednie 1872-ben (a Pásztor-oromtól északra eső negyedik hasadék irányába). A Grind-nyeregből nyugat felé elsőként Friedrich Deubel ereszkedett le 1886 augusztusában két társával (szintén a Pásztor-csúcsról jövet). A rákövetkező évben piros festékkel meg is jelölte a bejárt utat, melyet legnehezebb részein az Erdélyi Szász Kárpát Egyesület (Siebenbürgische Karpaten Verein) 1904-ben láncos biztosítással látott el. Deubel útja azóta is jelzett turistaútként funkcionál, manapság összesen 9 helyen biztosított szakasszal (innen ered egy másik használatos elnevezése is: „La Lanţuri” – azaz „a láncoknál”).

A szász SKV brassói osztálya a Királykő keleti oldalában lévő Vladuska-nyeregben már 1881-ben menedékházat létesített (napjainkban nem áll: 1921-ben lavina semmisítette meg, s nem építették újjá). A magyar Erdélyi Kárpát Egyesület sem volt rest: a jelenlegi Curmătura menedékháztól valamivel lejjebb, egy korábbi vadászkunyhó helyén 1897-ben felépítette a Bethlen menedékházat. Mára sajnos ennek is csak az alapjai maradtak meg. A román turistaszövetség 1908-1916 között építette első királykői menedékházát a keleti oldalon fekvő Grind-rét felett, nem messze az SKV egykori Vladuska-nyergi létesítményétől. A ház 1953-ban jutott szomszédja sorsára, szerepét manapság a Grind-réti menedék tölti be.

(forrás: http://www.kiralyko.ro )

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!