Találat a következőre: szalafő

Szalafő – Pityerszer, Őrség

Határon belül - 93.000 km2

Az őrségi népi építészet eszenciája

A hét, jellegzetes őrségi településből, szerből álló Szalafő Pityerszer névre hallgató része egy kicsi skanzen. Különlegességét az adja, hogy más skanzenekkel ellentétben itt az épületek máig az eredeti helyükön vannak.

A pityerszeri skanzen épületei

Az Őrségi Népi Műemlékegyüttes épületei az 1700-as évekbeli állapotot őrizték meg. Az épületek ma is az eredeti környezetükben, korhű berendezéssel állnak a látogatók rendelkezésére.

A pityerszeri szabadtéri múzeum legrégebbi épülete az egyszerű, zsúpfedeles boronaház, a Csordás-ház. Ez a fajta épület az első háztípusok egyike, a honfoglalás kori jurtákat váltotta fel. A meglehetősen kezdetleges épület egyetlen helyiségből áll, és itt alakították ki a kémény nélküli tűzhelyet, mai szemmel nézve nehezen képzelhető el az élet ebben a füstös, döngölt padlójú, bútor nélküli házikóban.

A skanzen nevezetességei közé tartozik még a „kerített ház” és az „emeletes kástu”. Ezek az országban csak itt találhatók. A kerített házak az 1800-as években terjedtek el, az udvart az épületek három oldalról, U alakban vették körül, elöl pedig zárható kerítést helyeztek el.

A kástu jellegzetes őrségi épület, a háztól különálló éléskamra, amely lehetett emeletes és földszintes. pityerszeren mindkettő típus megtalálható. A fából készült, zsúppal fedett építmény az emberek és állatok élelmének és a vetőmagoknak a tárolására szolgált. Ebben helyezték el a család egész évi élelmiszerkészletét.

A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, az őrségi parasztporták jellegzetes tartozéka. Ez tulajdonképpen egy, az agyagos talajba ásott, vízzel teli gödör; amely az állatok számára szükséges itatóvíz gyűjtésére és tárolására szolgált. Ha a szükség úgy kívánta, a vizét főzésre, vagy mosásra is felhasználták.

A Visontai portánál megfigyelhetjük, hogy míg az emberek sárral tapasztott faházban éltek, addig az állatok lakhelyét téglából emelték.

A skanzen fogadóépületében színvonalas kézművesbolt működik, valamint hagyományos őrségi ételeket kínáló pajtabüfé várja a vendégeket.

http://kirandulastippek.hu/orseg/szalafo-pityerszer

Szalafő – Ferencz porta, Őrség

Határon belül - 93.000 km2

A Ferencz porta Szalafőn, az Őrség szívében helyezkedik el. A gazda, Zaicz Tibor és felesége, Kriszta 1989-ben költöztek ide Budapestről. Céljuk az volt, hogy a nagyvárosi élet helyett vidéki, természetes környezetben alapítsanak családot. Hagyományos állattartást folytatnak. Ma 55 szarvasmarha, 5 kecske, 15 vietnámi csüngőhasú sertés, és baromfiak, nyúl képezi az állatállományt. A porta hangulatának meghatározója a kutyák és a macskák jelenléte is. A gazdaság ökogazdálkozást folytat, az itt megtermelt hús, tojás, és a tejtermékek bio minőségűek. A tanyán lehetőség van kecske- és tehéntejből házilag készült tejtermékek kóstolójára (sajtok, tejföl, túró, vaj). A portán megtekinthetőek a háziállatok és tartási körülményeik, valamint megfigyelhető az állatok körül végzett mindennapos munka, a különleges események és az épp aktuális idénymunkák. Vállalkozó kedv esetén az éppen folyó munkába az érdeklődők be is kapcsolódhatnak. Az állatok istállója és karámjai úgy vannak kialakítva, hogy a turisták számára megtekinthetőek legyenek. Természetesen az állatok számára az idegenek jelenléte, esetleges hangoskodása zavarólag hat, de az évek óta tartó érdeklődés hatására bizonyos fokig hozzászoktak már a látogatókhoz. A kisebb állatok (kutyák, macskák, kecskék, bocik) igen szelídek, hiszen a család gyerekei rendszeresen játszanak, foglalkoznak velük. Kisebb-nagyobb családok vagy egy baráti társaság részére igazi falusi vendégszállás céljából a család több összkomfortos üdülőlakást alakított ki.

www.falusiturizmus.hu/hu_Hu/services/1189/ferencz-porta.html

Szalafő-Pityerszer – Műemlékház

Határon belül - 93.000 km2

A szalafő-pityerszeri szabadtéri néprajzi múzeum az Őrségbe látogató turisták egyik legfontosabb célállomása. Egy, az eredeti helyükön megőrzött házakból álló, domb tetejére épített szer (laza szerkezetű, eredetileg egyetlen család által lakott, kerítést nem ismerő házcsoport). Itt az 1700-as évekre jellemző állapotában tanulmányozható a régi Őrségre jellemző szabad beépítési forma és a boronákból (fagerendákból) épített kerített ház. Azt megelőzően a házak kevesebb helyiségből álltak (eredetileg egyosztatúak voltak), később viszont áttértek a téglaépítésre és a cserépfedésre (ilyen későbbi “kódisállásos” téglaházakat lehet látni pl. Veleméren, de az Őrségben másutt is). A néhány házból álló szer gyönyörű tájban áll, amely a testet és a lelket egyaránt felüdíti. Pityerszernek ma már nincsenek lakói, a környező dombokon azonban, ahol a szerek fejlődése nem állt meg, továbbra is élnek az őrállók utódai. A szer boltjában, amelyet a környékbeli kézművesek tartanak fenn, figyelemreméltó őrségi kerámiákat és más tárgyakat vásárolhat a látogató.

Forrás: pityeszer.tar.hu 

Vasi Múzeumfalu 1. külső képek

Határon belül - 93.000 km2


Múzeumunk megmutatja miként éltek Vas megye falvaiban az elmúlt kétszázötven évben. A régi korok paraszti világa, a nyugati határvidék sokszínű néprajzi és természeti öröksége azonban nem csak állandó kiállításokban fedezhető fel, hanem kézműves foglalkozásokon, múzeumi órák keretében, valamint szezonális vásárokon és folklór rendezvényeken válik valóban átélhetővé.
A vasi skanzen gondolata már Tóth János építészmérnökben és Pável Ágoston néprajzkutatóban is felmerült az 1930-as években. Szombathely egy parkjában szerették volna áttelepíteni az Őrség, a Vendvidék, a Hegyhát és a Kemenesalja legrégibb és legszebb épületeit. Tervük azonban a közelgő világháború miatt nem valósulhatott meg. Az 1950-es években viszont újra intenzíven megélénkült az érdeklődés a népi építészeti szempontból különlegesen változatos vidékek irányába. Vas megyében az értékes épületegyüttesek helyszíni megőrzése (Cák, Szalafő) mellett a népi műemlékek megmentésének különösen tanulságos módjaként kínálkozott azok szabadtéri gyűjteménybe való áttelepítése. A Vasi Múzeumfalu építését Szombathelyen, a megyeközpontban, 1968-ban kezdték meg, ami így az ország második skanzeneként 1973-ban nyitotta meg kapuit. A kezdeményezés sikerre vitelében mások mellett mindvégig kiemelkedő szerepe volt Bárdosi Jánosnak, a Savaria Múzeum néprajzkutatójának.

http://www.vasimuzeumfalu.hu/hu/bemutatkozas