Agárd – Gyógy és Termálfürdő
Az egyedülálló természeti környezetben elhelyezkedő fürdő egész évben várja a gyógyulást, regenerálódást kereső vendégeket, és a kikapcsolódni vágyó családokat. Honlapunkon folyamatosan megtalálják a legfrissebb információkat, kellemes böngészést kívánunk!
Az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő páratlan környezetben elhelyezkedő egészség-sziget. 1000 m mélyről feltörő 58Co-os, alkáli-, hidro-karbonátos, kloridos, szulfátos, kalcium- és fluortartalmú gyógyvize, elsősorban reumás panaszok, kopások, mozgásszervi megbetegedések, egyes nőgyógyászati rendellenességek és műtéti fájdalmak enyhítésére, megszüntetésére javasolt. Gyógyászat a nagyszülőknek, wellness és szauna a szülőknek, móka és kacagás többhelyszínes játszóterekkel a gyerekeknek.
Csókakő – vára
Fotó: Bagyinszki Zoltán és Bagyinszki János
A vár létezéséről egy 1299-ben kelt irat számol be először, de feltételezhető, hogy már korábban is állt. Az 1241-42. évi tatárjárás hozott alapvető változást a magyar várrendszerben, a korszerűtlen, fa szerkezetű, rosszul védhető várak helyett számos kővárat építettek.
A térség a 13. században a második legjelentősebb hatalmi központ volt, Székesfehérvár után. Ez elsősorban stratégiai adottságainak volt köszönhető.
Csókakő is, mint akkoriban szinte az egész Vértes a Csák nemzetség fennhatósága alá került, amit 1326-ban más uralmakért cserébe Károly Róbert király szerzett meg tőlük. Később a vár Rozgonyiak tulajdonába került, akik a XV. század folyamán mintegy háromszorosára bővítették a várat, a felsővár köré megépítették az alsóvárat. A család kihalta után a vár többször váltott tulajdonost. Csókakő vára körül komoly védőgyűrű volt, mely mindenfajta külső erőnek addig könnyűszerrel ellenállt. A vár három oldalát meredek sziklafal védi, ezeket mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A 16. században azonban védelmi jelentőségét elvesztette, mert a török hódítók hatalmas túlerejével szemben már kicsinek számított az erődítmény.
A török hódoltság idején, mint Székesfehérvár előretolt megfigyelőhelye játszott szerepet. 1687 őszén szabadult fel, ám a későbbiekben már egyáltalán nem volt hadászati jelentősége. Pusztulása – ellentétben sok tárásával – nem a Habsburg várrombolási lázhoz köthető, itt csupán az enyészet dolgozott.
A vár 1691-től üresen állt. Később felismerték régészeti jelentőségét, ám komolyabb helyreállítás ekkor még nem történt. 1953-ban műemlékké nyilvánították, majd 1960-ban új feltárási és helyreállítási munkálatok kezdődtek, melyek sajnos három évvel később félbe maradtak. Csókakő vára életveszélyessé vált, ezen csak az 1995-ben megalapított Csókakői Várbarátok Társasága változtatott, megkezdve olyan munkálatokat, melyek még napjainkban is tartanak. A vár felújításának legutóbbi üteme 2014 tavaszán ért véget.
https://kirandulastippek.hu/vertes-gerecse-velencei-to/csokako-vara
Déva – Magna Curia
Az épületben ma a Dák és Római Civilizáció Múzeuma működik, bár kiállításai még nincsenek teljesen készen.
Bár elképzelhető, hogy előzményei akár a 13. században is voltak, az első dévai udvarházról szóló, írott adatunk a 16. századból származik. Ekkor Geszti Ferenc dévai várkapitány – nyilván a várbeli, nehezen megközelíthető rezidencia kiváltására – reneszánsz kúriát építtetett a várhegy alatt, a belvárosban. 1608-ban Bethlen Gábor Hunyad megyei ispán, a későbbi fejedelem kapta adományba a kastélyt, aki lényeges átépítéseket, bővítéseket hajtott végre rajta. A 17. sz elején – gr. Bethlen István feleségeként – lakott a Curiában Széchy Mária, a \”Murányi Vénusz\” is, aki később I. Rákóczi György fejedelemnek adta el azt. Erdély Habsburg kézre kerülése után, több tulajdonos kezén forgott a ház és a birtok, míg végül 1743-ban Haller János erdélyi kormányzónál állapodott meg, aki ismét jelentősen bővíttette a Curiát. Ekkor készültek az épület képét máig meghatározó, a téglalap alaprajzú, egy emeletes épület sarkaihoz illesztett \”pavilonok\”, a reprezentatív díszlépcső, a gazdag faragású erkélyek, rokokó ablakkeretek, a belső helyiségek stukkós díszei. Az épületet egykor díszudvar (benne szökőkutak), park és kert, valamint számos gazdasági épület vette körül, melynek ma már igen kevés hiteles részlete látható.
A ház a 19. század végén városi tulajdonba került, egy ideig vármegyeházaként funkcionált, majd 1934-től megyei múzeumként működik. Gyűjteményének magvát az egykori Hunyad Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Társulat gyűjteményei képzik, amelyhez a környék fontos, a 20. században előkerült római és dák lelőhelyeinek régészeti anyagai is társulnak. Az épületet 1996-2006. között restaurálták.
Gernyeszeg – Teleki kastély
A kastély terveit Mayerhoffer András készítette, így alaktanilag a Pest környéki ún. Grassalkovich-stílusú együttesekhez kapcsolódik.
A lassan folyó építkezés 1792 táján fejeződött be, előtte azonban a Telekiek egy kertészt szerződtettek a régi várárkok helyébe tervezendő franciakert megvalósítására.
Az épület alaprajza U alakú, egyemeletes, középső része kupolaszerűen kiemelkedik. Érdekessége, hogy az év beosztásának megfelelően 52 szobája van és 365 ablaka.
Az emeleti nagy szalonban található rokokó fehér porcelánkályha, az üvegcsillár, a kis szalon márvány kandallója az egykori berendezés szépségére és a Teleki család ízlésére enged következtetni.
Az erdélyi főúri kastélyokhoz hasonlóan a gernyeszegi kastélyt is kozák katonák dúlták fel 1849-ben.
A második világháborúban a front átvonulása után az épületet teljesen kiürítették, a felbecsülhetetlen értékek nyomtalanul eltűntek. A gernyeszegi születésű, református felekezetű gróf széki Teleki Mihály (1908–1988), okleveles mezőgazdász, a Johannita rend lovagja, a kastély utolsó urától 1949-ben elvették, és az épületbe a román Egészségügyi Minisztérium költözött be. 2009-ig egy TBC-megelőző intézet és ehhez kapcsolódó gyermekotthon működött benne. A marosvásárhelyi születésű gróf széki Teleki Kálmán (1947) és fivérei visszaperelték apjuk kastélyát, és azóta részben renoválták, valamint rendezvényeket szerveznek benne.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsony – Hunyadi Mátyás alapította egyetem / Istropolitana- 1465
Fotó: junior Bagyinszki Zoltán
1465. május 19-én kelt II. Pál pápának azon bullája, melyben engedélyezte Hunyadi Mátyás király (ur. 1458-1490) számára egy magyarországi egyetem megalapítását.
Korábban Nagy Lajos király (ur. 1342-1382) 1367-ben, Pécsett, illetve Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437) 1395-ben, Óbudán hozott létre felsőoktatási intézményeket, ezek azonban a legjóindulatúbb becslések szerint is 1410 körül befejezték működésüket. Hunyadi Mátyással 1458-ban egy bőkezű mecénás került a magyar trónra, akit humanista műveltségű bizalmasai, köztük az esztergomi érsekké tett Vitéz János kancellár is ösztönöztek arra, hogy a korábban Itáliából szerzett tudást – megsokszorozva a magyar diákok számát – Magyarországon is elérhetővé tegye.
Az 1465. május 19-i bulla felhatalmazta Mátyást, hogy egy tetszése szerint kijelölt helyen alapítson egyetemet, szabadon választott fakultásokkal, annak tanárait pedig lássa el rendszeres fizetéssel. A bolognai egyetem mintájára szervezett és berendezett intézményt Vitéz János saját érseki székhelyén akarta elhelyezni, ám mivel Gmaintl István pozsonyi polgár a kincstárra hagyta vagyonát, az Academia Istropolitania –Istropolis Pozsony ógörögösített neve volt – 1467-ben ebben a városban nyitotta meg kapuit.
Az egyetem legfőbb szervezője a magánvagyonából bőkezűen adakozó Vitéz lett, aki német mintára – kancellárként – az intézmény vezetését is elvállalta. Mátyás hívására számos nemzetközi hírű oktató jött Magyarországra tanítani, megfordult Pozsonyban például Regiomontanus, a kopernikuszi világkép egyik előfutára, a lengyel Ilkusz Márton csillagász vagy az itáliai Johannes Gattus teológiaprofesszor is. A királyi támogatás az oktatók finanszírozásában mutatkozott meg, ezenfelül Taddeo Ugoleto, a Corvinák felügyelője még könyvtárat is szervezett az egyetem számára.
Az intézmény fénykora az 1467-70-es esztendőkre tehető; miután Mátyás viszonya megromlott összeesküvést szervező kancellárjával, az Academia Istropolitana csillaga is leáldozott. Vitéz János 1472-ben bekövetkező halálával a hírneves oktatók elhagyták Pozsonyt, Mátyás uralkodása után pedig hivatalosan is megszűnt az oktatás. II. Ulászló (ur. 1490-1516) idejéből már arra találunk forrásokat, hogy az egyetem épületét fegyvertárnak használták, tetőcserepeit pedig elhordták. Pozsony városában ezután évszázadokig nem volt felsőoktatási intézmény: bár II. Ferdinánd (ur. 1619-1637) tervbe vette egy új egyetem alapítását, az csak II. József (ur. 1780-1790) 1784-es rendeletével nyithatta meg újra kapuit.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1465_majus_19_a_pozsonyi_egyetem_szuletese/
Szamosújvár – Örmény nagytemplom
Az örmények 1672-ben Apafi fejedelem hívására jelentek meg Erdélyben. Szamosújvár (Armenopolis) az örmények által a 17. század végén létrehozott város, amely a régi római castrum és a Martinuzzi Fráter György által 1540-ben építtetett vár között terült el. Szamosújváron eleinte kevesen voltak, azonban a körülmények alakulása következtében mégis itt épülhetett fel az „Örményváros”. I. Lipót beleegyezésével az örmények Besztercéről menekült csoportja 1700-ban megvásárolta a szamosújvári vártól délre eső részt. Később itt telepedtek meg a Gyergyószentmiklósról, Szépvízről jött örmény családok is. A város felépítése mintegy 15 évig tartott Verzerescul Oxendius püspök vezetésével, aki I. Lipóttól kérte az engedélyt az építkezésre. Az alapkövet 1700-ban tették le, nem sokkal a terület megvásárlása után. A ma is álló, legkorábbi kőtemplomuk az 1723–1724 között épült Salamon-templom. Ezt az örmény katolikus templomot, mely Szamosújvár első temploma, Simai Salamon és neje építtette. Eredetileg kőfallal volt körülvéve, ebbe volt beleépítve a Szent Kereszt kápolna. A templomnak három oltára van: a főoltár a Boldogságos Szűzanyát ábrázolja az angyali üdvözletkor (a templom titulusa: Gyümölcsoltó Boldogasszony), a mellékoltárok pedig a Szentháromságot és Világosító Szent Gergelyt, az örmény nép védőszentjét. 1898–1899-es években átalakították a templomot. Két kápolnát építettek hozzá jobb és bal felől, Világosító Szent Gergely és Szent Anna tiszteletére.
Fót – Károlyi kastély
A szép és nemesen egyszerű Károlyi kastély Ybl Miklós által kiegészített átépített klasszicista romantikus épület. 1830-36 Pollack Mihály, 1845 Ybl Miklós.
Az impozáns, 107 szobás 2 szintes rezidenciának 100 m hosszú a főhomlokzata, a középen látható rizalit részt 6 ión oszlop és a háromszögletű timpanon díszíti.
Benne ismét a Károlyiak családi címere látható. Széleken valódi öntöttvas romantikus erkélyek találhatóak.
A debreceni Tóth Kiadó gondozásában. A 19-20 éve készült albumhoz 100 magyar kastély c., Batthyany Bálint az előszóban a következőket írta:
“Az itt bemutatott házak tulajdonosait kilakoltatták, összes vagyonukat elkobozták, emberi mivoltukat meggyalázták, bebörtönözték, vagy kitelepítették.
A házak, kastélyok árván maradtak, belőlük minden elmozdítható tárgyat elvittek, az intarziás parkettákon szöges bakancsok meneteltek…..”
Erről a szörnyűségről nem beszél a politika, nem tudja az ifjúság. Az 50-es évek tragédiáját megélték, tartással viselték az egykori történelmi családok tagjai.
Az elmúlt évtizedekben már újra a Károlyi család lakja a házat. / Gr. Károlyi László. A fóti kastély az említett kastélykönyv lapjain is megtekinthető.
A valaha 300 hektáros kastélypark a szocializmusnak köszönhetően sajnos elhanyagolt állapotban volt, van.
A szerző fotográfus büszkén emlékezik a kastély dísztermében szervezett reprezentatív kastély-fotó kiállítására.
A közeli fóti Római katolikus templom a romantika magyarországi talán legszebb alkotása – szintén a közismert építész, Ybl műveként valósult meg. Itt a honlapon érdemes fellapozni.
Bagyinszki Zoltán
Hortobágyi csárda
Több mint 300 éve várja az utazókat az egykori sóút mellett, a Kilenclyukú híd tövében ez a gyönyörű, nemrégiben felújított műemléképület, mely a világörökség részét is képezi.
Történetét, a vándorok életét, a pusztát felfedező nagyjaink alakját bemutató kiállítás látható az egykori vendégszobákban. Az ivóban hagyományos pásztorételeinket és a pusztában termett alapanyagokból – szürke marhából, rackából, gyöngytyúkból, mangalicából, halakból – sütött-főzött ínyencségeket kínálunk, melyeket jóféle magyar pálinkákkal és borokkal kísérhet az utazó.
A csárda tárt kapukkal fogadja az arra járót, családokat, barátokat, összeházasodni vágyókat, kicsi és nagy csoportokat akár 250 főig. A terasz, a tornác, a csárdakert és természetesen az épület belső terei is különleges hangulatot árasztanak. Egész évben érdemes betérni, a téli zord idő is barátságossá válik a gyönyörű és meleg cserépkályhák, levesek és tüzesítő italok társaságában.
Hagyomány, természetesség, nemes egyszerűség, pusztai ízek.