Tényleg sokszor jártam Nagybányán és Felsőbányán, két emblematikus hely a Partiumban – egyben történelmi aranyérc lelőhelyek – bányák és a kapcsolódó feldolgozó üzemek – királyi fejedelmi pénzverőhelyek.
Múzeum lett a Bányaigazgatóság régi műemlék épületéből. Egyszer a híres nagybányai bányavirágok múzeumát is megtekintettem a gazdag ásványkiállításával. Persze 500 év bányászat után elfogyott az érc- befejeződött a gazdagságot is jelentő történelmi tevékenység.
Mindig a Művésztelep, a festők birodalma volt a prioritás számomra – most látni akartam a tényszerű kiállítást, ami szolid és kevésbé attraktív (itt megállt az idő…) ezt tudtam bemutatni.
Csak egy egy szó, fogalom ami a képeken beszédesen látható-több helyen segít a magyar szöveg is hozzá. Igen itt magyarul is olvasható.
A M. Királyi Bányaigazgatóság részleteivel, az ércek, bányaműszerek, a vert arany pénzek – numizmatikai kuriózumok, a bányászlámpák, az aranymosó tálak, az őrlő edények a törő és aprító kalapácsok, a 7 kg-os színtiszta aranytömbök, az ezüsttömböket 10 kg-os méretben öntötték. A biztonsági széf, a megmaradt dokumentumok-igazolványok, mérlegek, azonosító emblémák, a pecsétek és a zárókép a bányabejárattal – (ottfelejtették a magyar szöveget).
Voltam a történelmi Magyarország több aranybánya, pénzverő városában: Recsk, Rudabánya, Telkibánya, Nagybörzsöny, Verespatak, Körmöcbánya, Selmecbánya (inkább ezüst), Besztercebánya (az arany mellett ezüst és réz), Brád, Felsőbánya és Nagybánya amely a 2. legfontosabb helyszín volt az első kiemelt Körmöcbánya után. Így is emlegették a kiváló európai fizetőeszközt KÖRMÖCI ARANY! A festmények és festőművészek, a z aranyérc mellett kötelező említeni a csodálatos természeti környezetet, az egykori vulkánok megszelídült vonzó formavilágát.
A fotók zöme a Nagybányai Városi Múzeum anyagát, tárgyi kultúráját, a híres bányászat, az öntéstechnika és főleg egykori magyar történetét rögzítették.
Bagyinszki Zoltán
