Budafok területén középkori falu állt, amely a török időkben elnéptelenedett. A 17. században, 1698-ban Savoyai Jenő birtoka lett (a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként), Promontorium néven, amely utal a szőlővel betelepített hegyfokra. Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból. Így német és szerb lakosai virágzó szőlőkultúrát hoztak létre, amely 1886-tól 1910 körülig, a filoxéra pusztítása következtében szűnt meg. A szőlőt más gyümölccsel (őszibarackkal) pótolták és az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan fejlődött. Az addig Promontor nevet viselő nagyközség 1886-ban kapta a Budafok nevet. A közművek kiépítése a 19. század végén kezdődött. Budafok 1922-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Biai járásához tartozott, előtte 1898-ig a Pilisi alsó járáshoz. 1922-ben átsorolták a Budapest székhelyű Központi járásba, majd 1926-ban rendezett tanácsú várossá alakult.
A fővároshoz csatolás igénye először 1909-ben merült fel Bárczy István és Harrer Ferenc Nagy- Budapestről szóló tanulmányában. 1950. január 1-jével – több főváros környéki településsel együtt – Budapesthez csatolták. Nagy része az akkor alakított XXII. kerület része lett, Kelenvölgyet és Tószöget pedig a XI. kerülethez csatolták. 1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Néhány fontosabb helyszín pince: bor és pezsgő fogyasztásra, vagy / és megtekintésre érdemes kötelező úti célBudafokon- de érdemes az “ismeretlen” pincészetekbe is spontán betekinteni- a csodákat hangulatokat felfedezni. Budapestről nincs egy óra járásra, tömegközlekedéssel kicsit több, de legalább lehet kóstolgatni.
Tehát: Törley, Záborszky, Lics, István, Kőnig, Borkatakomba, Promontor vagy a Borköltők Társasága.
Továbbá itt található hazánk talán egyetlen több mint 100 éves bor-szőlő- pezsgő témakörben középiskolai képzést biztosító iskolája, a Soós István Borászati Szakképző Iskola.
Bagyinszki Zoltán