Hódsághy Béla: Zombor
Ó, dermedt utcák, régi, lusta házak,
Paloták, kunyhók, terek, templomok,
Homlokotokra sebet vert a század,
Mint az enyémre, bélyeges nyomot,
S most álltok itt, míg mállaszt az alázat,
Rokonaim, ti hallgató romok.
Magányosak, kiket a celtiszeknek
Sűrült hálói óvnak, rejtegetnek.
Zombor város első írásos említése 1391-re tehető, amikor a települést Coborszentmihály néven említik a templomának védőszentje, illetve a Bodrog vármegyei ispánokat adó Cobor család után. A Cobor család 1479-ben domonkos kolostort építtetett, majd az oszmán fenyegetés okán várat is emeltetett. A rákövetkező évtizedekben a parasztháború, a török hadjáratok és a szerb zavargások következtében a magyar őslakosság eltűnt a városból és a környező falvakból. Elpusztult, menekülni kényszerült vagy rabsorsra került.
Az 1451-es török hadjáratot követően Coborszentmihány közel 150 évre a török birodalom részévé vált. Ezidőtájt jelenik meg a forrásokban a szerb ajkakon eltorzult Szombor névalak, melyből később a Zombor név alakult ki. A török időkben a város fontos kereskedelmi csomópont volt, illetve katonai kerület (náhije) kapott itt helyet.
A közel másfél évszázados török uralom idejéből az adókönyvek és útirajzok feljegyzéseit leszámítva szinte semmilyen tárgyi emlék nem maradt fenn, pedig a városban sok ház épült ebben az időben, boltok és fogadók sorakoztak, iskola létezett, szeráj és 14 muzulmán imahely volt megtalálható a városban. Zombor 1687. szeptember 12-én szabadult fel a török uralom alól, amelyet követően azonnal bosnyák ferencesek irányítása alatt 5000 katolikus bunyevác települt le itt. Három évvel később görögkeleti szerbek érkeztek nagy számban, akik az új határőrvidék őrei lettek.
A karlócai békét (1699) követő békés időszakban Zombor városa virágkorát élte. A fejlődést csupán II. Rákóczi Ferenc egyik serege vetette vissza, mikor a Kecskemétet pusztító szerbek elleni büntetőhadjárat során felégette a várost. A törökökkel szembeni érdemeinek köszönhetően Zombor katonai város rangot kapott, a 18. század elején görögkeleti, majd katolikus iskolát is alapítottak. A határőrvidék felszámolása (1745) után mezővárosként Bács vármegyéhez csatolták. Erre az időszakra telető a város polgárosodásának kezdete, amelynek köszönhetően gyors fejlődés következett mind kereskedelmi, társadalmi és kulturális téren. 1749-ben Mária Terézia szabad királyi városi címet ajándékozott Zombornak.
1786-tól a második legnagyobb megyének, az egyesült Bács-Bodrog vármegyének a központjává vált. Ez új lendületet adott a város fejlődésének, ezidőtájt készült a Ferenc-csatorna is. A Szeged-Zombor-Eszék vasútvonal további lehetőségeket biztosított a gazdasági fejlődés számára. A 19. század végén folyt a város fásítása, aminek köszönhetően ma is hatalmas ostorfák uralják az utcákat.
Zombor óvárosában egymást érintik a régi korok építészeti remekei, a barokk, a rokokó, a klasszicista, a biedermeier és a szecesszió jegyei köszönnek vissza a falakról és a házak ormairól. A gyűrűbe szorult városmag a mai napig megőrizte a kulturális és építészeti sokszínűségét.
http://delvidekiutazas.com/zombor/