A dúctípusokról
A galambdúcok a szabad tartású, úgynevezett mezőző galambok költési helyei. Fő szempont ebből adódóan, hogy ne ázzon be, és olyan helyen legyen, ahová macskák és más ragadozók nem tudnak bejutni. A galambdúcok többfélék lehetnek. Hazánk tanyáin leginkább a magányosan álló toronydúcok voltak az elterjedtek, melyek előnye, hogy a madaraknak jó kilátást biztosított, így veszély közeledtével el tudtak menekülni. A pózna alját célszerű gumival, vagy bármilyen olyan anyaggal borítani, amin a macskák sem tudnak felmászni.
Másik változat az eresz alatti dúcsor, itt a galambok költőrekeszei a ház eresze alatt futnak végig. Harmadik legimpozánsabb változat a székely kapu, melynek tetején galambdúc-sort alakítottak ki.
A felállított dúcokba alapesetben maguktól is beleköltöznek galambok, de ha mégsem, akkor nekünk kell őket beleszoktatnunk. Ezt régen úgy végezték, hogy a tojáson felváltva kotló párt pár napra bezárták (tojásaikkal együtt) az új lakhelyükre, természetesen akkor takarmányról és vízről gondoskodni kellett. Pár nap múlva az elzárást meg lehet szüntetni, mivel a madarak nem hagyják magukra a tojásaikat, így ezután is visszajárnak majd oda.
http://ezermester.hu