A templom kis mesterséges dombon áll, a 19. századig elpocsolyásodott tó vette körül. Korábban a templomdomb temetőül is szolgált. Az I. világháborúban elesettek emlékére hősi ligetet létesítettek a temető helyén (1920). A templom környékén végzett 1944-es ásatások Árpád-kori és későbbi leletei a háborús időkben elvesztek.
A templom építési idejéről írásos emlék nem maradt fenn. Kapuja és a jáki templom kapuzatának hasonlósága alapján feltehetően jáki vagy esztergomi mester építhette a 13. század első felében. A román kori téglatemplom építéséhez a római korból származó nagyméretű téglákat is felhasználtak, a külső felületeket a barokk korig nem is vakolták be. A téglalap alaprajzú hajóhoz enyhén megnyújtott szentély csatlakozik. A templomot a torony-hajó-szentély tömegének aránya, a déli kapu és a szentély díszítettsége a román kori egyházi létesítmények egyik kiemelkedő alkotásává teszi. Leghangsúlyosabb eleme a sima törzsű, párkányok nélküli torony, felső részén ikerablakokkal, ezek közül az alsó szinten lévő ikerablakok magasabbak a felettük lévőknél. A torony keleti oldalán nyomaiban megmutatkozó, de befalazott ablak arról tanúskodik, hogy a korábbi fedélszék a mainál meredekebben emelkedhetett. A torony a hajónál valamivel később épült.
A nyeregtetős hajó síkfödéme fából készült. A hajó nyugati részén karzat látható, amelyet a befogadó képesség növelés céljából alakítottak ki. Ugyanebből a célból nyitották egybe a toronybelsőt a hajóval. A torony nyugati oldalán bejárat nem volt.
A hajótest északi oldalán nincs nyílás. A déli oldalon két egyszerű román ablak található, és itt helyezkedik el a dél-francia hatást tükröző, háromszög-záródású, a falsíkból enyhén előrelépő bélletes kapuzat, félkörívű oromzatában az Agnus Dei-vel. A kapuzat díszítése két sorban fűrészfogas, sima törzsű korinthoszi oszlopokkal. A jobboldali oszlopnak már csak a lábazata látható. A hajót vakárkádok, az apszist fogrovat díszíti. Miután a szentélyben állt Szent Mihály szobrot a Szent Családot ábrázoló, rokokó rámájú oltárképpel váltották fel, és ez takarta a szentély keleti ablakát, az apszis déli falába előbb négyszögletes-, majd romanizáló hatású ikerablakot nyitottak.
A hajó északi falán Dorfmeister István Szentháromság című képe függ, ugyancsak remekmívű rokokó keretben, oromzatán Szent Mihály főangyal fából faragott szobra áll.
A hajó, a diadalív és a szentély falfestményeinek feltárása során fedezték fel, hogy azok nyolc festési periódusra oszthatók, közülük a restaurált, legdíszesebb festés az V. és a VII. periódusból származik. Ekkor történt a karzat beépítése után a templom ismételt kifestése. A hajó északi falán a bűnbeesést, a délin a megváltás misztériumát láthatjuk, a negyedgömb kupolával fedett apszis falára három allegórikus, az erényeket megszemélyesítő angyalt (utóbbiak köré megfelelő mondatot), a hajóba virágcsokrokat festettek. A diadalívet reneszánsz díszítő motívumok ékesítik. A karzat mellvédjén a kartusban lévő 1658-as évszámot az Országos Műemléki Felügyelőség restaurátorai tárták fel.
1961 őszén. A templombelső jelenlegi képe Bujdosó Anna, Deák Klára, Bozó Pál és Lente István művészi munkájának eredménye.
A templomot 1966 – 1968 között Mendele Ferenc vezetésével restaurálták. Jelen időszakunkban Módy Péter kőszobrász-restaurátor, Juhász Györgyi festő-restaurátor és Jeney Zolán fa-restaurátor dolgozott a templomban.
(forrás: www.templom.hu )
[google-map-v3 shortcodeid=”7df96cea” width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” enablegeolocationmarker=”false” enablemarkerclustering=”false” addmarkermashup=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Csempeszkopács, Magyarország{}chapel-2.png{}Csempeszkopács, Magyarország” bubbleautopan=”true” distanceunits=”miles” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]