Ópusztaszer (1974-ig Sövényháza) település Csongrád megye Kisteleki kistérségében. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén, a Tiszától nyugatra található. Közúton: az 5-ös úton Kistelektől kb. 7 km.
Ópusztaszer nevét 1200 körül említette először oklevél Scerii néven.
1233-ban Zerr, 1266-ban Scer, 1283-ban Zeer néven írták.
Anonymus leírása szerint a honfoglaló magyarok a Körtvélytóhoz (Curtueltou) értek és a Gyümölcsény nevű erdőnél 34 napot eltöltve és itt Árpád és nemesei gyűlést tartottak, ahol megállapították az ország törvényeit; szerét ejtették az ország dolgainak, és a helyet Szer-nek nevezték el.
Györffy György szerint Anonymus adatainak történeti értéke kétes; lehet, hogy a forrás csupán névmagyarázat, azonban annál több hitelt érdemel az az adatközlés, mely szerint a honfoglaláskor Ond vezér és fia Ete vezér telepedett meg itt, akitől a Bor-Kalán nemzetség származik.
A Bor kalán nemzetség később itt építette fel monostorát, mely a jelentős egyházak közé tartozott, ami abból is kitűnik, hogy sórészesedését a király 1000 kősóban állapította meg. 1318-ban ez volt Károly Róbert király tartózkodási helye.
Ópusztaszer – előző nevén Sövényháza nevét 1348-ban említette először oklevél Suenhaz néven. Nevét a sövényből készült, tapasztott házairól kaphatta.
A Csongrád megyei Ópusztaszeren 1982-ben létrehozott Nemzeti Történeti Emlékpark, szabadtéri néprajzi múzeum, skanzen és kirándulóhely. Legismertebb kiállított műve Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképe.
Monostor
A 12. században épült a Bor-Kalán nemzetség monostora, mely az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt. A millenniumi Árpád-emlékmű mellett található középkori monostor templomát 1970 és 1976 között tárták fel, s a bencés monostor lakóinak mindennapjaira fényt derítő ásatások napjainkban is folynak.
A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény – skanzen
A XVIII. században indult meg a török időkben elnéptelenedett, és legeltetéssel hasznosított puszták betelepülése. Előbb ideiglenesen lakott szállások, majd tanyák épültek a város környéki pusztákon. Az 1900-as évek legelején már igen jelentős a tanyai lakosság aránya, példaként említhetjük Hódmezővásárhelyt, ahol a népességnek csaknem 40 százaléka számított ekkor tanyán élőnek.
A mezővárosi-tanyai megoszlás indokolta, hogy e kétfajta életvitel, paraszti kultúra változatait mutassa be az ópusztaszeri Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, kiegészítve a köz- és a közösségi élet tipikus helyszíneivel.
A Rotunda
A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű kört formázó panorámakép a festői eszközök, művészi fantázia segítségével és nézői képzelőerejének jóvoltából idézi fel történelmünk 11 évszázaddal ezelőtti eseményének, a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját. Feszty Árpádot több festőtársa segítette a két évig, 1892-től 1894-ig tartó alkotómunkában: a tájképi részleteket Mednyánszky Lászlónak, a lovas csatajeleneteket Vágó Pálnak köszönhetjük.
Rokon népek
Az urali nyelvcsaládba tartozó magyarság nyelvrokonai széles és hosszú sávban, de kis csoportokban népesítik Eurázsiát, Szibériától a Baltikumig.
E rokon népek kutatása visszanyúlik a XVIII. századba, s különösen nagy lendületet vett a XIX. század derekán. A kezdeti nyelvtörténeti jellegű kutatásokhoz később néprajziak és történetiek társultak, melynek eredményeképp részletesen megrajzolható a népek története, hétköznapi élete, viselete, külvilága, anyagi kultúrája. Mintegy száz év fényképeiből készült az a válogatás, mely a nyelvcsalád, közel 8000 éves történetének főszereplőjét, az embert állítja a kiállítás központjába.
Forrás: wikipédia