Az ócsai templomot az 1200-as évek elején kezdték építeni a premontrei szerzetesek. Ők egy francia alapítású rend tagjai voltak, akik 1130 körül jöttek Magyarországra. Itt először Nagyváradon (Váradhegyfoknak nevezték akkor) építették fel az első templomot, ami Mo. központi temploma lett. Ezután mintegy 150 év alatt még 37 premontrei templomot építettek Magyarországon.
Mikor Ócsára érkeztek egy nagy homokdombot találtak a templom helyén, körülötte pedig mocsár volt, mely úgy alakult ki, hogy az őskorban itt folyt az ős Duna, mely elmocsarasodott, majd kiszáradt, de még az 1200-as évek végéig tutajozható volt. Így tudták többek között a budai kőbányából vízi úton szállítani az építésre használt köveket. (Ez azért érdekes, mert a Duna-Tisza közén az ócsai az egyetlen kőből épült templom.) A templom főleg színes homokkőből és mészkőből épült, de többféle vulkanikus kő is található.
A templom feltehetőleg királyi alapítású volt, mivel a XIII. században a mai Pest megye területe királyi birtok volt. Első írásos emlék a templomról az 1234-ben készült, a rendházakat ellenőrző vizitáció alkalmával készült.
A templom háromhajós, egy főhajó, két mellékhajó és egy kereszthajós bazilika, nyugati homlokzatán emelkedő toronypárral. Kelet felől a főszentélyt északi és déli irányban eltolt egy-egy mellékszentély, velük szemben a keresztházból nyílva egy-egy sekrestye veszi körül.
A templom kétféle stílusban épült: román és gótikus stílusban. Az egész templom belsejében megfigyelhető a két stílus jegyei: a főhajóban egy gótikus, egy román oszlop váltakozik egymással, a főhajóban az oszlopok árkádíveit román, míg a mellékhajókban gótikus stílusban kötötték össze. Megtalálható a templomban a barokk stílus is, nevezetesen az orgona karzata és a szószék. Ezeket a részeket gróf Teleki Józsefnek köszönhetjük, aki az 1770-es években nagybirtokot vásárolt Ócsán, és a templomot elég megviselt állapotban találta és református lévén elhatározta, hogy helyreállíttatja Elutazott ezért Bécsbe Mária Terézia királynőhöz, engedélyt kért és kapott a templom renoválásához, így az Ő tiszteletükre helyezték el a márványtáblát az orgona karzatán.
A templomot feltehetőleg egy egységes alapozás után a főszentély és mellékszentélyektől kezdték el építeni. Az építkezés csak tavasztól őszig folyhatott, mert a helyszínen faragták ki a kőtéglákat, amit szinte azonnal be is építettek. Amikor elértek az utolsó gótikus oszlopsorig, már tél előtt nem tudták volna befejezni az építést, ezért lezárták a templomot egy fallal. Ez magyarázza azt, hogy nincs a templomnak a főszentéllyel szemben főbejárata ugyanis azt egyszerre építették volna a harangtornyokkal. A mellékhajók alapozása 4 méterrel, azaz egy oszlopközzel hosszabbak, ide tervezték eredetileg a harangtornyokat, de mivel ezt már nem tudták megépíteni, ezért azok egy oszlopközzel beljebb kerültek. Felmerülhet a kérdés, hogy a későbbi időben miért nem bontották ki, és építették meg a tervezett helyre a harangtornyokat, és a főbejáratot. Ez lehetetlen volt, mivel a falakat egy speciális, az ún. öntött fal technológiával építették, amit nem lehet szétbontani. Ez úgy készült, hogy kívül és belül elhelyeztek egy-egy sor kőtéglát, semmilyen kötőanyagot nem használtak. Középen lett egy üreg, amibe beleöntötték (innen a neve) a kőfaragásból maradt kisebb-nagyobb darabokat, a port, ezt leöntötték oltatlan mészporral és vízzel. Ez a felhígult keverék kifolyt a fugákba, lefolyt az egész szerkezet közé, kitöltve a legkisebb réseket is, és megindult az oltódási folyamat. Ez által ez a kb. 100 cm. széles szerkezet összeégett egy egységes kőtömbbé. Így mondhatjuk, hogy az egész templom egy egységes kőtömb, egy monolit lett.
A mennyezetet dongaboltozatosra tervezték (ezért építették kívül az erős támoszlopokat), de valószínűleg pénzhiány miatt nem tudták megépíteni, így eredetileg is egy egységes sík famennyezettel borították be a templomot, a tetőzet fából volt, rajta pedig fazsindely. Ennek következtében akár villám csapott a tetőbe, akár a szomszédos házak meggyulladtak, a templom teteje leégett.
A templomban, a főszentélyben freskók találhatók, melyek a XIII. sz. végéig kerültek a falakra, és 1900-ban restaurálták először. A főszentély központjában Mária megkoronázását láthatjuk, mivel a premontreiek Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték a templomot. E kép két oldalán szimmetrikus elhelyezésben a tizenkét apostol látható hármasával. Az északi pilléren Szent Miklós, a délin Szent György alakja van. A szentélynégyzet északi oldalán a Szent László legendaciklus három jelenete (üldözés, birkózás, lefejezés), míg a déli oldalon az Utolsó ítélet részlete látható. A főszentély falában három kis fülke van, a középső a Biblia tartója volt, a déli oldalon levő ikerfülkében tartották a szentségeket, az északi oldalon pedig a pasztofórium (oltári szentség tartó) látható.
Felfedezhetünk a falakon a freskók alatt bordó kereszteket, melyek a felszentelési keresztek voltak. A templomot kétszer szentelték fel, több keresztet egymásra nyomva.
A templom vallástörténete
A katolikus premontrei rend tagjai addig voltak a templomban, míg meg nem hallották, hogy jönnek a törökök (a XVI. sz. első harmada), aminek hírére elmenekültek. A törökök elfoglalták a templomot, az oltárt lerombolták, a szobrokat kidobálták, és a freskókat levakolták, lefestették. A török szablyák nyoma ma is látható a déli kapu mellett. Ebben a században kezdődött el és erőteljesen terjedt a reformáció, így az elhagyott katolikus templomokat a helyben maradt református hitre tért és letelepedett református lakosság használta. Ócsán 1560-ban már annyi református hívő volt, hogy megalakították az első egyházközséget. Így mondhatjuk, hogy 1560 óta református a templom mind a mai napig.
A templom építészeti helyreállítása
1986-1994-ig történt a templom helyreállítása. Ekkor a teljes tetőszerkezetet lecserélték, a freskókat teljes mértékben feltárták és levédték a további károsodástól, a falakat lefestették védőréteggel, a járószintet visszaállították az eredetire (kb. 50 cm-rel magasabb volt), a külső kerítőfalat felépítették az eredeti alapokra. A világítást a mennyezeten úgy alakították ki, hogy az égőket elszórtan helyezték el annak az emlékére és tiszteletére, hogy a számos tűzvész után fedetlenül maradt templombelsőből a csillagos eget láthatták az emberek. A restaurálás után a templom megkapta az Európa Nostra díjat, mivel sikerült a lehető legeredetibb állapotába helyreállítani.
Szívünket öröm és hála járja át Isten határtalan nagy kegyelméért, hogy a mai napig megőrizte és ránk bízta ezt a csodálatos középkori templomot.
Forrás: Baloghné Judit