Sopronhorpács község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.
A csiszolt kőkorszakban már éltek emberek a falu területén, a korai vaskorból már a népcsoportok is ismertek: illírek, kelták, rómaiak, hunok, longobárdok, avarok és frankok. A honfoglalás körüli időkből nincsenek leleteink. Horpácsot az Osl nemzetség a 12. századtól birtokolta. 1230-ban említi először oklevél a községet. 1241-ben a falu népe a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a templom is leégett. IV. Béla bajor telepesekkel töltötte fel a lakosságot.
A falu műemlék plébániatemploma a 12. század vége felé valószínűleg nemzetségi templomnak épült, és hamarosan többször is átalakították. A negyedik átépítéskor, 1230 táján készült a pompás díszkapu és a déli mellékhajó. A tatárjárás után már gótikus részletekkel építették újjá. Ekkor készültek a szentély ülőfülkéi és a kis sekrestye az apszis északi, és egy kápolna a déli oldal mellett. 1714-ben kezdtek a nagyon rossz állapotban levő templom újjáépítéséhez, és ez csak az 1740-es években fejeződött be. Ekkor emelték a barokk tornyot és készítették a boltozatokat. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége restaurálta 1957-1960 között. A barokk boltozatokat és a tornyot meghagyták, de ahol csak lehetett, kibontották a román kori és gótikus részleteket. A déli mellékhajót a feltárt románkori alapfalakon, és az északi kis sekrestyét is újjáépítették. A templom belseje a románkori, gótikus, barokk és modern építészet és berendezés szépen kialakított összhangjával tűnik ki. A főhajót fiókos dongaboltozat fedi. Az északi falon középkori vezeklőfülke látható. A déli falon gótikus ülőfülkék vannak. Itt helyezték el a templom korábbi oltárképét, amely valószínűleg az ifjabb Dorfmeister István műve. A szentélyben 18. századi faszobrok találhatók. Az oltár, a feszület felette és a stáció-domborművek Szakál Ernő munkái. A templom körül tárták fel az egykori temetőt, itt van a kőtár is, ahol eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok tekinthetők meg.
Forrás: wikipédia