Gondoltam szöveg nélkül… de ezt nem tudom csak úgy felrakni-képriport formájában.
Egyedül, szólóban készültem a a Wesselényi emlékek felkutatására a Szilágyságban: Zsibó, Hadad, Zilah.
Nagyon megrázó “élmény volt” az egyik leg-leg közismert és tisztelt család – az árvízi hajós zsibói kastélyának, + zsibói családi sírbolt lerombolása-kirablása, hadadi kastélyoknak és a felhagyott, elhagyatott temetőnek a látványa Hadadon. Még tábla sem segíti a kereső magyart, maradt a verbális GPS.
A hadadi elhanyagoltság- netán tudatos tönkretétel, a magyar lékek sértő megbántása. Nagyon nehéz volt a képek rögzítése. Fizikailag is, hiszen a csalánt a bokrokat előbb ki kellett irtanom, majd utána a szűk helyen bujkálva fotózni – figyelve hová lépek, kikerülve az emberi ürüléket is a volt kriptában.
Néha gondolva a medve lehetséges társaságára is. Mert ez itt alig látogatott, háborítatlan helyszín volt- sajnos. Vajon a szomorú valós maradék még meddig maradhat a magyar temetőben Hadadon? Folyamatosan zakatoló kérdésekkel a fejemben – hogy juthattunk el idáig? Sajnos ez is TRIANONI örökségünk.
Ennyi maradt Hadadon az egykori Wesselényi értékekből. Csak remélni tudom hogy megmozdul valami- valakik ott helyben, persze a magyarok által, vagy Budapesten kormányzati szinten tudnak tenni valamit a sürgős változásért, kötelező változtatásért hiszen a történelmi Wesselényiek sokkal többet érdemelnének.
Bár hallom a megmenteni kívánt, megvásárolt zsibói kastély, a késő barokk családi rezidencia most kerül a bírósági útvesztőbe.
A tisztesség okán megjegyzem, két szép és remekbe szabott Wesselényi Miklós ércszobor jelzi jelenlétüket-jelenlétünket Zilahon és Zsibón (már a honlapomon is láthatóan).
Bagyinszki Zoltán