Tavaly októberben, szomorú időben – szemerkélő esőben indultunk a Tesóval megkeresni Magyarország legnagyobb-kerületű fáját.
A Duna menti erdők lakóját a Fekete- nyár impozáns példányát,a “NAGYFÁT”.
A rendkívül csúszós – sáros erdei utakon haladva – megúsztuk a nagy zúgást- nem estünk el, egyensúlyozva közlekedtünk, többször esernyőt is húztunk.
A fotós persze nem kényelmeskedett, ázott végig a több órás kaland idején. Az exponálást sárga, barna, néha zöld színek motiválták. Nem panaszkodtunk, eltökéltük- megszerveztük a találkozást.
A bajai nagy-hídnál, a Potyka csárdától indultunk- végig követtük a a jelzéseket- az idő múlásával már türelmetlen voltam mikor látom meg a hazai giga példányt.
Amikor letértünk az útról a szűkebb erdei ösvényre, sok öreg és vastag törzsű nyárfával találkoztunk a vizes élőhelyen, ekkor már elállt a szemerkélés- gondolta az időjárás felelős ezek a fiúk megérdemlik a vízmentes randevút. Közben a Duna egy keskenyebb mellékága / Móricz-Duna volt a kísérőnk. Majd a tesó kiáltása verte fel az erdő csendjét: Itt van!
Megérkeztünk lepakoltunk – száraz ruhára cseréltük az elázott holmik egy részét és tisztelettel körbejártuk a Fekete -nyár 12 m körkerületű 4 főágra szakadt (ill. összenőtt) dendrológiai csodát.
Érdekes volt a nem beteg- de fura sajátságos csomoros fafelület a maga 35 m magasságával –amely jó 100 éves korával fiatal egyednek számít.
Jó egy órát töltöttünk a fotózással (a szűk tér a magasság és a környező behajló ágak – törzsek… nehezítették a feladatot.), tisztelgéssel, a részletek, a környezet megtekintésével.
Tényleg nehéz volt a visszaindulás, az elválás- hiszen már régóta terveztük a z erdei programot – a titán látogatását.
Visszaindultunk hol szemerkélő, hol párás vizes időben törölgetve a fényképezőgépet, figyeltük a jeleket és gyönyörködtünk a szépséges természetben- a nagyon hálátlan időjárás ellenére.
Tudtuk utunk végén egyedi bajai gasztronómiai csemege lesz jutalmunk- az ebédünk, a híres gyufatésztás halászlé. Így is volt, a sikeres kirándulás végén 8-9 km megtétele után az ízletes forró hungarikum megkoronázta az élményünket.
Jó volna egyszer nyáron napsütötte jó időben is megismételni az erdei programot- viszontlátni a Pörbölyi titánt.
Bagyinszki Zoltán