A Rózsavölgyi-házat Lajta Béla (1873-1920) , a XX. század első felének egyik legkiemelkedőbb építésze tervezte.
Az 1910-1912 között megvalósult épület tagolása követi a többcélú, tipikusan belvárosi felhasználást. Az üzletház- irodaház- lakóház funkciók az épület homlokzatán is világosan elkülönülnek. A földszinti üzletek nagy üvegportált kaptak, míg az első és a második emeleti irodák külső falát a függőleges tagolás jellemzi. Az elválasztó elemek elliptikus keresztmetszetű oszlopok Zsolnay-féle pirogránit borítással. A fennmaradt első tervváltozatból kitűnik, hogy az építész eredeti elképzelése a lakószinteken hét homlokzati oszlop elhelyezése lett volna, ezek közül háromnak vonalát a földszinti tagolás folytatta volna. Az egész kompozíciót a függőleges vonalak uralták. A megvalósult épületen azonban már jól elválik a lakószintek vízszintes hangsúlyozása az alsóbb szintek függőleges hangsúlyaitól. Az építész az 1910-es évek elején készült más épületein ( pl. a Vas utcai iskolánál) sajtolt téglaborítást alkalmazott, ennek az épületnek a homlokzatán a tégla mindenütt fehér színt kapott, Zsolnay-gyártmányú mázas zománctégla alkalmazásával. Az alsó-, a kereskedelmi szinteket- nem a tégla, hanem az üveg uralja. A Zsolnay-féle pirogránit elemek népművészeti ihletésű, stilizált motívumai Lajta korábbi néprajzi gyűjtésének anyagából indulnak ki. A stilizált motívumok fő témáját a geometrizált virágok adják. A Zsolnay-kerámia a vízszintes síkok hangsúlyozására szolgál, az épület homlokzatán a keresztbe futó frízekbe rendeződik.
F: Millisits Máté / varosvedo.hu /