Marosvásárhely – Fekete március 1990.

Erdély - Partium

A TV- képernyőjén keresztül láthattam a nagy tüntetés / egy ismételt bátor, de sikertelen próbálkozás eseményeit.
Hihetetlen, már 30 éve történt a marosvásárhelyi tragédia, 5 halott több 100 sebesült. Román pogrom a feltüzelt bányászok, buta románok támadtak a békésen tüntető magyar jogokat követelő, 100.000-es magyar tömegre. Sütő András is ekkor vakult meg, további súlyos sérüléseket szerezve. Borzalmas volt, saját szememmel nézhettem a TV. riportokon át jó negyedszázada.
Végül a székelyek és a cigányok jöttek segíteni majd 1-2 nap múlva a román hadsereg is beavatkozott – igazi polgárháborús veszély volt. A 2 ország is majdnem összeugrott. Azonban nem volt érdeke senkinek nagyobb nemzetközi problémát kreálnia, a kommunista a vezetők összetartottak…..elsimult a z esemény, erről már nem beszélünk, a bűnösöket nem keressük. Vajon ennek mi az oka?
Emlékeim szerint 2 románt és vagy 40 magyart ítéltek el a bíróságok, leginkább jogtalanul. Pedig a magyarok “demokratikusan, normálisan viselkedtek” jogosan tiltakoztak. Emlékszem a TV. híradásokra szomorú és félelmetes látvány volt. érthetetlen – persze érthető sajnos azóta sincs – nem volt számonkérés, a bűnösök felkutatása sem történt meg- bírósági ítélet felelőségre vonással. Ion Iliescu ismert román kommunista vezető vastagon benne volt (Mint ahogy manapság is legtöbbször a román érdek érvényesül.) a felbujtásban-az ellenünk hangolásban. ROMÁN! Politikai érdekük volt kreálni ezt a tragikus helyzetet, a székelyföldi Fekete márciust.

Emlékezzünk rá, én bejártam évtizedek múlva az események helyszíneit, a két Bólyai szobor környékén, emlékeztem majd elmentem a temetőbe ahol tisztelegtem a Bólyai emlékmű és Sütő András kopjafája előtt.
Pár képpel idézem a szép és kulturált erdélyi várost, 4-5 alkalommal volt szerencsém ott járni, többek között vendége lehettem Szőnyi Zoltánnak, az Erkel leszármazott kiváló lokálpatrióta pedagógusnak (tanár, zongoraművész, karmester) aki már nincs közöttünk, sajnos tavaly nyáron Őt is elveszítettük.
Legutóbb Rusznyák Csaba barátommal látogattuk meg a Félsziget Fesztivál című rock találkozójukat. A közben román többségű város (még egy tragédia) valódi magyar érték, rengeteg szép szecessziós épülettel rendelkezik. A Kultúrpalota a magyar művészet egyik legfontosabb intézménye volt és reménykedjünk talán még ma is az.
Ismét készülök Marosvásárhelyre mert vonz a város miliője és kíváncsi vagyok a változásokra, egy koszorúval megtisztelem Zoli bácsi síremlékét is. –Megkérdezem Csuszit mikor indulunk? -Igen csak a vírus után gondoltam Én is.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Hozzászólás tiltva.