A telken jelenleg három épület áll: a főépület, hozzáépítve a mára átalakított istálló épülete (ma vendégház), ezzel szemben egy kisméretű borospince, mögötte, a telek hátsó felében egy újabb keletű nyitott szín látható. Az utolsó tulajdonosától Bertalan Béla-féle portaként ismert épületet a 18. században emelték, majd a 20. század elején átépítették, gazdasági épületei a 19. századból valók.
Szalagtelken, utcavonalas beépítéssel álló egykori lakóház. Oromzata téglaépítésű, háromszög alakú, fehérre meszelt, macskalépcsős, farkasfogas kontúrkiképzésű, felük a középtájon négyszögű szellőzőnyílással, alul két ablak. Az eredeti nyílászárói a felújítás során – a régi ablakok mintájára készítve – ki lettek cserélve. Ablakai kapcsolt gerébtokosak, egyrétegűek, két nyílószárnyasak. Oromzata kb. a torokgerenda magasságában megosztott, vakolatdíszes. Falazata kőből és sárból épített, kívül-belül vakoltak, fehérre meszeltek.
Alaprajzát tekintve egysoros, négyosztatú két udvarról nyíló bejárattal. Az első ajtón át egy kis előtérbe jutni, innen nyílik az utcára néző, gerendafödémmel borított szoba, másik oldalon a kamra, vele szembe a mászókéményes konyha, míg a hátsó ajtó a nyári konyhába, s az innen nyíló füstölőbe vezet. Tetőformája nyeregtető, héjazata nád.
A vendégháznak átalakított egykori gazdasági épület közvetlenül hozzáépítve. Ennek falazata vakolatlan terméskő, a tetőn hódfarkú cserép. A főépülettel szemben, az utca vonalától távolabb egy kisméretű, jó arányokat mutató, nádfedésű borospince.
A tájház belső berendezése a Balaton menti népi életmód és lakáskultúra tárgyi emlékeit mutatja be.